Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1261 és a fő közlekedési utak mentén; a 16. század utolsó évtizedeiben a Belgrád és Szófia közti szakaszon több mint negyven falu lakói láttak el ilyen szolgálatot.46 A derbendzsik száma a többi katonaparaszti testületéhez képest nem magas, Nagy Szulejmán idejében a Szófia-Pirot-Berkovica-Breznik-Szamokov-Csiprovci körzet 591 falvában élő keresztény lakosság 3 százaléka volt az.4 7 Bár a magyar hódoltságban ezt a katonaelemet a források nem emlegetik, legalább ennyit jó tudnunk róla, mert a rendszer logikája érvényesült. Ebbe vág a folyók mentének megszállása palánkvárakkal, és az, hogy veszélyes pontok őrzésére teljes, mentesített falvakat telepítettek, bár nem derbendzsik, hanem vlahok lakták őket. Balkáni eredetű katonaparaszti szervezetek Miközben az oszmánok előrenyomultak a Balkán-félszigeten, a müszellemekkel, a jürükökkel, az akindzsikkal, a derbendzsikkel és néhány más, itt nem tárgyalt katonaelemmel nemcsak a maguk rendszerét telepítették át ide, hanem itt is felfedezték, többnyire megnyerték maguknak, majd uralmuk kiépítésekor katonaságukba tagolták a balkáni paraszti népességnek azokat a rétegeit, amelyek közül sok már a Bizánci Császárságban, később a középkori balkáni államokban is ellátott félkatonai-katonai szolgálatokat. A török birodalom európai felében a Kis-Azsiából áttelepített és a helyben talált rendszerek katonaparasztjaiból alakult ki az a „privilegizált rájának" nevezett, népes réteg, amely a társadalmi hierarchiában valahol a kizárólag termeléssel foglalkozó, teljeskörűen adózó rája és a reguláris oszmán katonaság legalsó szintjei (a birtokosok csatlósai, a várkatonaság értéktelenebb csapatnemei) között helyezkedett el. A paraszti katonáskodás az oszmánok balkáni berendezkedésének egyik legfontosabb eleme volt, amellyel a meghódítottak tömegeit állították hadseregük és a hódítások szolgálatába. A balkáni katonaparasztoknak nemcsak a török katonai szervezetben, hanem a maguk társadalmában is fontos szerep jutott. Mozgékonyságuk, részleges vagy teljes adómentességük, esetenként állami fizetésük és a katonáskodással járó zsákmány tekintélyben és anyagiakban messze a parasztok átlaga fölé emelte őket. Szervezetük, amelyet a törökök elfogadtak és némi átalakítással fenntartottak, eleinte csaknem kizárólag az állami akarat végrehajtójaként és a felső ellenőrzés eszközeként működött, a 16. század közepétől azonban a kialakuló helyi szerveződések alapja lett. Ε népcsoportok és rétegek az egész Balkán-félszigeten óriási részt vállaltak a Bizánc utáni ortodox hitélet és kultúra fenntartásában. Azok a területek, amelyeken a 16. században sok és színvonalas kolostor és főleg falusi templom épült, általában egybeestek valamelyik privilegizált, félkatonai népelem szállásterületével.48 46 Zirojevic, Tursko vojno uredenje i.m. 180. 47 Olga Zirojevic: Tri turska popisa u Sofijskom sandzaku u XVI veku. Istorijski Casopis 18(1971), 272. 48 Machiel Kiel: Art and Society of Bulgaria in the Turkish Period. Assen/Maastricht 1985, 74-101. Uő: Studies on the Ottoman Architecture of the Balkans. Hampshire/Vermont 1990, XVI+350.
