Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - The Eugene v. Debs Reader. Socialism and the Class Struggle (Ism.: Jemnitz János) V/1252
1252 TÖRTÉNETI IRODALOM THE EUGENE V. DEBS READER Socialism and the Class Struggle Edited by William A. Pelz, Introduction by Howard Zinn Institute of Working Class History, Chicago 2000. 205 o. EUGENE V. DEBS ÍRÁSAI Szocializmus és osztályharc Egy újabb Debs válogatott, ami jelzi, hogy minden ellenkező vélemény ellenére a munkásmozgalom nagyjai valahogyan soha nem halnak meg teljesen, és főként hosszú időre nem. A magam részéről eddig két Debs válogatást láttam. Nyilván nem az első — hiszen Debs írásai Amerikán túl is sokszor jelentek meg — A. Trachtenberg szerkesztésében még 1948-ban jelentek meg New Yorkban (Gene Debs, the Story of a Fighting American). Majd 1970-ben James Cannon szerkesztésében az ugyancsak ismert progresszív kiadónál, a Pathfindersnél újabb testesebb válogatás jelent meg Eugene Debs Speaks címmel. Majd 1980-ban, Debs születésének 125. évfordulójára a Kossuth kiadónál végre magyarul is megjelent valami Debsről - igaz, nem egy válogatás, hanem az ismert amerikai író, Irving Stone regényes feldolgozása, életrajza (Ellenség a házban). Ε sorok írója pedig ugyanebben az évben jelentette meg a maga kis életrajzát Debsről A nemzetközi munkásmozgalom történetéből évkönyv hasábjain. Ugyanitt máskor is közöltem Debstől írásokat — vagyis Debsszel nem ez az első találkozásom. A mai olvasók zömének azonban — attól tartok — nem sokat mond a neve. Egy évszázaddal ezelőtt azonban a Népszava, a Szocializmus, de a Huszadik Század olvasói is mindenesetre jól ismerték a nevét. Megismerhették úgy is, mint amerikai nagy (és véres) vasutassztrájkok vezetőjét, mint az amerikai szocialista párt (SPUSA) egyik megalapítóját és a későbbiekben is szeretett és népszerű vezetőjét. Olyannyira, hogy az USA történetében szinte ő volt az első munkás elnökjelölt (vasutasmunkás volt) — de mindenesetre olyan jelölt, akire fel kellett figyelni, hiszen a választáson 1912-ben egy millió szavazatot kapott. Ez volt a szocializmus nagy felfutásának korszaka, (amire egy Szabó Ervin és Kari Kautsky Európában ugyanúgy felfigyelt, mint sokan mások a szocialista mozgalom széles és sokszínű táborán kívül is, így például Werner Sombart, Jászi és Károlyi Mihály is) - s ebben Debsnek, a már börtönviselt szakszervezeti vezetőnek jelentős része volt. S azután elkövetkezett a nagy fordulat, a „nagy háború", az első világháború. Debs azonnal szembefordult a háborúval, s ezt tette akkor is, amikor 1917-ben az USA is hadba lépett. Debs bátran védte az igazát, és ezért — és csupán ezért — a már hatvanhárom éves embert bíróság elé citálták (itt Debs megint csak nem tört meg), elítélték és börtönbe vetették. Debs életútja annyiban is páratlan és árulkodó, hogy börtönbüntetését igazán már csak a háború után, 1919 tavaszán kellett megkezdenie. Még a börtönben volt, amikor a nemzetközi tiltakozások közepette az amerikai szocialisták az 1920. évi elnökválasztáson újra őt jelölték, s ő ismét közel egy millió szavazatot kapott. Ennek ellenére csak 1925-ben, alig egy évvel 1926-ban bekövetkezett halála előtt szabadult. Ennyit az ember életéről, s persze ez az élet sokkal, sokkal színesebb volt. S ez a vasúti munkás, majd fűtő (és még sok más) kétkezi munkás rengeteget olvasott, beszélt és írt. S ebben a kötetben természetesen elsősorban az írásaival találkozhatunk. (Bár több beszédét is lejegyezték, amit azután publikáltak is.) Az új kiadás esetében persze figyelemreméltó a válogatás, de a kötetet összeállító William A. Pelz, s a kötettel még többet foglalkozó Howard Zinn előszava is. Pelz, a chicagói Munkásmozgalomtörténeti Intézet igazgatója ezúttal inkább csak rövid „technikai" előszót írt, amelyben köszönetet mondott mindazon „öregeknek", akik segítették e válogatás megjelentetését, s akik Debshez hasonlóan hosszú évtizedeken át küzdöttek, hogy Amerikában „megvalósuljon a szocialista álom". A kötetet ténylegesen összeállító Howard Zinn hosszabb előszót írt, s kiemelhetően érdekes, hogy miként ír Debsről egy amerikai történész 2000-ben, majd háromnegyed évszázaddal halála után. Zinn mindenekelőtt ironikusan ír a híres amerikai „szociális mobilitás" mítoszáról, hiszen Debs rengeteget dolgozott, jól megtanult olvasni, írni, a korabeli technikát, a távírót is kezelte -de „csak" munkás maradt. Kitért arra, hogy szakszervezeti vezetőként az első hathónapi börtön juttatta a műveltséghez, ekkor itt a börtönben ismerkedhetett meg Marx írásaival is. (A magyar olvasónak Weltner Jakab önéletrajza juthat eszébe.)
