Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Batthyány Lajos reformkori beszédei; levelei; írásai (Ism.: Urbán Aladár) V/1240

1240 TÖRTÉNETI IRODALOM BATTHYÁNY LAJOS REFORMKORI BESZÉDEI, LEVELEI, ÍRÁSAI Sajtó alá rendezte Molnár András Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1998. 278 o. Batthyány Lajos gyermek- és ifjúkorát, tanulóéveit és katonai szolgálatát, majd politikai és közéleti szereplését Molnár András 1996-ban megjelent „Batthyány Lajos a reformkorban" című, nagy anyaggyűjtésen alapuló, korszerű monográfiájában mutatta be. (Ismertetését ld. a Századok 1997/1. számában.) A jelen kötet elsősorban Batthyány országgyűlési szerepléséről, valamint az 1840-es évek közepén kibontakozott szervező tevékenységéről ad áttekintést. A sajtó alá rendező a kötetet válogatásnak nevezi, azonban — mint az előszóban rámutat — a kötetből valójában csak a gróf ifjúkori „magántermészetű levelei", valamint rövid, egy-két mondatos és jelentéktelen országgyűlési megnyilatkozásai maradtak ki. Vagyis megtalálhatók a kötetben Batthyánynak, mint az ellenzék vezérének különböző alkalomból kibocsájtott körlevelei, valamint minden az 1840-es években irott és ismert levele. A kötet anyaga Batthyány országgyűlési szereplésének bemutatásával indul, amely mint ismeretes, 1839-ben kezdődött. Ezek a hosszabb-rövidebb országgyűlési felszólalások nemcsak a gróf politikai ismereteinek és nézeteinek megismerését segítik, de azt is érzékeltetik, hogy miként nőtt fel Batthyány az ellenzék vezetőjének feladatához. Első felszólalásában, 1839 július végén egyértelművé tette, hogy elítéli a kormány politikáját, s egyetért a rendek követelésével, miszerint az országgyűlés érdemi munkájának megkezdése előtt a sérelmeket (Wesselényi, Kossuth és az országgyűlési ifjak elleni pereket, gróf Ráday Gedeonnak, mint követnek az alsótáblán való megjelenése eltiltásának kérdését) vitassák meg. Október 25-én arról beszélt, hogy a mágnások nincsenek olyan utasítással ellátva, mint a követek, ezért az egész nemzetnek tartoznak felelősséggel. Másnap pedig rövid hozzászólásában leszögezte, hogy minden szuvereintásnak kútfeje a nemzet, s „a kormányt belőle csak annyi illeti, mennyit a nemzet neki átadott". (32. o.) Ezt a felvilágosodás filozófiájára alapozott nyilatkozatot néhány nap múlva Batthány viszonylag hosszú beszédben azzal egészítette ki, hogy elítélte a kormány magatartását, amivel a kormányzatot ért kritikát felségsértésnek igyekeznek beállítani. Tiltakozott az ellen, mintha „a három souvereni hatalom", vagyis a három hatalmi ágazat „egy személyben volna központosítva". (35. ο.) A gróf hozzászólásai rendszerint rövidek voltak, ennek megfelelően többnyire sarkítva fogalmazott, s már az első mondatokban leszögezte álláspontját. Jó példája ennek a szólásszabadság vitájában 1840. január 11-én tett nyilatkozata, amelyet így kezdett: „Két elv képezi véleményem szerint e tárgy velejét. Első az, hogy király és kormánya nem egy, második, hogy senki szóval hűtlenségi bűnt el nem követhet." (41. o.) Ezek a nyilatkozatok a felsőtáblán újdonságként hathattak, de úgy tűnhet, hogy Batthyány esetenként csak korszerű alkotmányjogi ismereteinek adott hangot a felmerült kérdések kapcsán. Tudatos ellenzéki szerepvállalásának azonban ismerjük programját is, melyet az országgyűlés megnyitása után fél évvel, 1839 december elején ismertetett hasonló gondolkodású, az országgyűlés munkájában résztvevő eszmetársaival. Ez a tervezet természetesen „a mágnási rend" aktivitására, az országgyűlésen és a megyékben kifejtett tevékenységére, a közösen kidolgozott cselekvési tervre épít, s a közös áldozatvállalásra, amelynek során , jót eredményező egyesületeket" hoznak létre. A tervezet azt is leszögezi, hogy „a mágnási rend" túlsúlya nem végcél, hanem csak eszköz „minden rend, minden vallás, minden vélemény felszabadítására". A megfogalmazás kétségtelenül túl általános, amit megerősít a következő pont, amely szerint a birtok és vagyon szigorú tiszteletben tartása mellett „a polgári társaság jövedelmeinek legcélszerűbb felosztása" a törvényhozás feladata. Az általános megfogalmazás: a kereskedelem szabadságát, a hitelélet biztosítása érdekében az ősiség, a nemesi birtoknak a kincstárra való háramlása és a hitbizomány eltörlése volt a cél. Mindehhez társul egy korszerű „mindeneket egyformán védő és boldogító alkotmány" igénye, valamint az a törekvés, hogy „minden rend és vallás igazságos arányban" kapjon képviseletet mind az országygyűlésen, mind a megyei közgyűléseken. A program talán leginkább Batthyány személyéhez köthető pontjai azok, amelyekben a megvesztegethetőséget, a politikai nézetek elárulását ítéli el, a hazaszeretet felkeltésében a nők szerepét hangsúlyozza, s fontosnak tartja a gyermekek jobb nevelését. (39-40. o.) Ez a tervezet az arisztokráciára épít, ami az adott viszonyok között érthető. Mint Batthyány még 1839 augusztusában megfogalmazta egyik felszólalásában: „aristocraticus országban csak a nemesi institutiok által lehet törvényesen előmozdítani az egész nemzet haladását". (27. o.) Az előszó is utal arra, hogy Batthyány és mágnástársai bátrabban bírálhatták a kormány tagjait, mint az alsótábla küldöttei, mivel az ellenzéki főnemesek a kormányférfiakkal egyazon szociális réteghez tartoztak. Ez jól nyomonkövethető már az 1839/40-es országgyűlésen, de az