Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Batthyány Lajos reformkori beszédei; levelei; írásai (Ism.: Urbán Aladár) V/1240

TÖRTÉNETI IRODALOM 1241 1843/44-es diétán ez megerősödött. Tudjuk, hogy a gróf kezdetben németül írta meg előre elkészített hozzászólását, amit titkára fordított magyarra. 1843-ra a jelek szerint Batthyány ennek terhétől megszabadult, amit mutat, hogy 1843 novemberében a börtönrendszerről szóló vitában gróf Apponyi Györgynek, majd 1844 március végén gróf Dessewffy Gyulának a királyi városok ügyében a vita során elhangzott érveire azonnal válaszolt. A gróf vitakészségét jól mutatja a miniszteri felelősségről szóló vitában elhangzott hozzászólása. Majthényi Antal liptói főispánnak, aki a miniszterei felelősség elvét „merő theoriának" tartotta, Batthyány X. Károly külügyminiszterének, Polignacnak a bebörtönzésével válaszolt. Egyben azonnal hozzátette: az a tény, hogy Polignacot csak a forradalom következtében lehetett bezáratni, nem bizonyítja, hogy a forradalomra a miniszteri felelősség miatt került volna sor. Ellenkezőleg, azt bizonyítja, „miképpen a forradalom következménye annak, hogy X. Károly megvetette a felelősség eszméjét; mint másrészről szintúgy X. Károly elűzetése bizonyítja, miként megvetette a francia nemzet részéről követelt ministerium felelősségének eszméjét". (86. o.) Ezen az országgyűlésen — miként az előzőn is — jól megfigyelhető Batthyány megalapozott jogértelmezése, amelyet szembeszegezett a kormány érvelésével, illetve kísérleteivel. így vitatta a konzervatívok érveit, hogy városokon azért nem lehet megengedni a közvetlen követválasztást, mert az zavargásokhoz vezet. Ezzel — állapította meg Batthyány — olyan törekvés valósul meg, hogy „egy political jog alá legyen rendelve egy political szabálynak". (88. o.) Még érdekesebb volt annak az eljárásnak a bírálata, hogy a kormány ellenőrzést gyakorol a postai levélforgalom felett, így kezdte 1844. július 12-én elhangzott hozzászólását: „Én a postának egész szerkezetét nem úgy tekintem, mint political institutiót, hanem mint valami vállalatot, mely bizonyos feltételek mellett a kormánynak átengedtetett." (100. o.) Ez az állásfoglalás a postát olyan intézménynek tekinti, amelynek feladatkörét, jogait és kötelezettségét világosan szerződésbe kellett volna rögzíteni. Ez azonban nem történt meg, így nem vonható felelősségre postai küldemények elveszése, illetve a levéltitoknak — a kormány utasítására gyakorolt — megsértése miatt. Mivel a kormány védelmezte eljárásának jogosságát, Batthyány újabb hozzászólásában sürgette a mágnásokat, hogy kövessék a francia és az angol törvényhozók általa ismertetett eljárását, s ők is marasztalják el a kormányzatot. A vita során harmadszor is hozzászólva kijelentette: egyesek a küldemények „letartóztatásáról" beszélnek, de az alatt mást értenek. Ezt azonban bármiképen is próbálják értelmezni, az kimeríti a hűtlen kezelés fogalmát. A gróf még nagyobb aktivitást fejtett ki a vukovár-fiumei vasút több napos vitája során. Hozzászólásainak lényege röviden az az 1844. október 24-én elhangzott mondat, miszerint „Fiume felé mindenáron kell egy biztos utat szerezni". (140. o.) Batthyány nemcsak igen aktív volt ezen az országgyűlésen, de vette a bátorságot, hogy a felsőtáblán elnöklő József nádor főherceget is megkritizálja amikor az önkényesen megváltoztatta a tanácskozás rendjét. Udvarias felvezetés után, hogy a főherceg nyilván azért nem tűzött egy kérdést napirendre, mert úgy ítélte meg, hogy „az országnak java" más kérdés megvitatását kívánta. Ezt a meggyőződést és vélekedést — mondotta — méltányolni tudja, de azt a parlamentáris eljárással nem tekinti összeegyeztethetőnek. Majd így fogalmazta meg határozott véleményét: „Az én felfogásom e tárgyról az, hogy minden kérdésre nézve azt, vajon tanácskozás elé kerüljön-e vagy sem, mindig a többségnek kell eldönteni..." (131. o.) Az 1843/44-es országgyűléssel az ellenzék nem volt megelégedve. Nem járt sikerrel a közteherviselés elfogadtatása, a büntető törvénykönyv reformja, a királyi városok képviseletének rendezése, valamint — többek között — az 1843-ban létrejött Iparegyesület törvényhozási úton történő megerősítése. Ez utóbbinak Batthyány elnöke volt, s az országgyűlés befejezése után véglegesen Pestre költözve további egyesületekben vállalt elnökséget vagy más vezetői tisztséget. így elvállalta a Magyar Kereskedelmi Társaság elnöki tisztét, a Védegylet országos központi szervében, valamint a Gyáralapító Társaságban pedig a választmányi tagságot. A gróf ezen társadalmi egyesületekben végzett tevékenysége során kelt iratai az Iparegyesület támogatásával vagy a répacukrot előállító gyárosok szervezésével foglalkoznak. Fontosabbak azok az ellenzék vezetőihez intézett politikai jelentőségű körlevelek, mint az 1847. március 15-i tanácskozás összehívása (79. sz.), az Ellenzéki Kör megalakulásáról szóló értesítés (84. sz.), valamint a diéta 1847 novemberi megnyitása után már Pozsonyból az ellenzék megyei vezetőihez küldött utasítások, amelyek az országgyűlésen követendő magatartás összehangolását szolgálták. (90-91-, 97., 101. sz.) Ezeket a szövegeket írnokok másolták, s azokat Batthyány aláírta. Sajátkezű levelet csak keveset találunk, s ezek közül — három 1844-ben ismeretlenhez intézett német nyelvű sk. fogalmazványtól eltekintve — 1847-ben egy Széchenyi Istvánhoz és öt Teleki Lászlóhoz küldött eredeti levelet ismerünk. A Széchenyinek szóló sajátkezű levél német (96. sz.), míg a Telekihez intézett hosszabb levél mintegy negyede német, majd magyarra fordítja a szót (80. sz.), míg a többi magyar nyelvű. (78., 81., 87., 95. sz.)