Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kölcsey Ferenc: Országgyűlési Napló (Ism.: Pajkossy Gábor) V/1237

1238 TÖRTÉNETI IRODALOM mondat közben szakad meg. Kölcsey 1833. augusztusig „késznek" tekintette a munkát, és azt állította, minden „hézagot" betöltött. Ennek alapján feltehető, hogy az említett részletek is elkészültek, talán mások is olvashatták azokat, ám mire a kiadásra sor került, elkallódtak — reméljük azonban, lappanganak csupán. Könnyen elképzelhető az is, hogy az utolsó, 1833. augusztus 19-én kelt bejegyzés szövege is csonkán maradt ránk. Ezzel szemben 150 éve hagyományosan a Napló szövegéhez tartozik három egymondatos glossza is, kettő bizonyosan Wesselényitől származik, az egyik egyenesen a szövegbe van ékelve (98. 136., 151.). A szerkesztő körültekintően és alaposan bemutatja a keletkezés és a kiadás történetét (238-256.), s jelzi, ezek után is maradnak kérdőjelek. Megállapítja: korábbi állításokkal szemben bizonyosnak tekinthető, hogy a Napló 1848. május elején — tehát már a cenzúra eltörlése után — jelent meg; nem tudjuk viszont, miért éppen Dobrossy (Dobrossi) István kiadásában, miközben a megjelentetést a kézirat birtokában egy másik vállalkozás, az ún. könyvkiadó (vagy irodalomteijesztő) társaság már hónapokkal előbb, 1847/1848 fordulóján bejelentette, végül azt sem tudjuk, hogy Dobrossy milyen kézirat alapján dolgozott - azon túlmenően, hogy annak meg kellett fordulnia Wesselényi kezében. (Mindennek elsősorban az alapszöveg hitelessége szempontjából van jelentősége.) Az olvasó a Napló lelkismeretesen gondozott, megbízható, minden korábbinál jobb szövegét kapja kézhez. A szerkesztő a szövegkritikai jegyzetekben mutatja be a Dobrossy-féle kiadás és a három Pesti Divatlap-beli részletközlés (1846. augusztus, 1848. április) közötti eltéréseket, illetve sorolja fel az általa végzett javításokat. (A jegyzetek rögzítik a Divatlap-beli közlés sajtóhibáit is -megítélésem szerint teljesen fölöslegesen.) A főszövegben (az elválasztási hibák mellett) mintegy tucatnyi sajtóhibát találtam, közülük talán csak a 148.1. 1. sorban értelemzavarót. (Helyesen: Péchy ... Hertelendyt kezdé pártolni.) A szövegközlés betűhív, a szerkesztő azonban a rövidítéseket nagyrészt (de nem mind) feloldotta. A Dobrossy-féle közlés következetlenségeit látva, sok kollégánk biztosan eleve szívesebben látta volna a korhű, vagy akár a mai helyesíráshoz közelítő szövegközlést, a szerkesztőnek viszont az irodalomtörténész szakma eltérő szabályaihoz kellett alkalmazkodnia. Mindenesetre e keretek között is eljárhatott volna bátrabban: kijavíthatta volna az alapkiadás további sajtóhibáit is, elhagyhatta volna az 189-191. oldalon (s csak itt) becsúszott aposztrófokat, vagy az ige és a hátravetett igekötő közötti kötőjeleket (pl. kérdeztetik-ki, 9:22.) egyszóval mindazt, ami (egy valószínűleg több különböző kéztől származó másolatból) a szöveggondozás vagy a szedés gondatlanságából került át az alapkiadásba. Másutt azonban — így e Horatius-idézetnél: Populus me sibilat; ast mihi plaudo / Ipse domi ... (vö. 174. és 267.) — biztosan kár volt emendálni: az idézet, meglehet, pontatlan (at helyett ast), a javított szöveg (ast helyett est) viszont értelmetlen. Végül pedig talán szerencsésebb lett volna Wesselényinek a Napló rá vonatkozó részével kapcsolatban „rajzónnal" tett megjegyzését (1833. március 31., 136.) — a szerkesztővel szemben (ld. 255-256. és 385.) magam valószínűbbnek tartom, hogy ez későbbi interpoláció — Kölcsey szövegétől világosan elkülöníteni. A tárgyi és nyelvi magyarázatok terjedelme megközelíti a szövegközlését. Barta István még 1961-ben figyelmeztetett arra — Kölcsey Ferenc összes művei Szauder József és Szauder Józsefné által sajtó alá rendezett kiadását bírálva —, hogy a 20. századi nem-szakember olvasó Kölcsey történeti-politikai írásainak kiadásait csak akkor tudja használni, ha a szövegekkel együtt keletkezéskörülményeik ismertetését, a Kölcsey korában még az élő valóságot jelentő, azóta azonban már feledésbe merült problémákra, eseményekre, intézményekre történő utalások magyarázatát is kézhez kapja. (Kölcsey válogatott műveinek kiadói, Barta János 1951-ben és Fenyő István 1975-ben Szauderékkal szemben adtak is szó- és névmagyarázatokat, Barta alapos és szakszerű jegyzeteket is készített a Naplóhoz, de ő csak bő részleteket hozott a munkából.) Kötetünk jegyzeteinek a segítségével most első ízben válik lehetővé, hogy a történész végzettséggel nem rendelkező olvasó is tanulmányozhassa, és meg is érthesse a teljes Naplót. A jegyzetek elkészítése — néhány jegyzet kivételével — voltaképpen lehetséges lett volna az eddig közzétett anyag hasznosításával is, a szerkesztő azonban nem érte be pusztán evvel. Völgyesi Orsolya nemcsak Kölcsey egyéb munkáit, az országgyűlés hivatalos iratait és Kossuth Országgyűlési Tudósításait hasznosította, hanem levéltári kutatásokat is végzett: használta a magyar kancellária, József nádor idevágó iratait és az ún. országgyűlési titkos szolgálat által készített jelentéseket. (Az életrajzi jegyzetek elkészítéséhez pedig az ügyvédvizsgálati jegyzőkönyveket és az OSzK gyászjelentés-anyagát is tanulmányozta.) A magyarázatok bemutatják a politika- és jogtörténeti kontextust, megkönnyítik a szöveg utalásainak értelmezését, megadják a szövegben előforduló latin, latinos vagy mára elavult szavak jelentését, felfejtik a Naplónak a klasszikus vagy a kortársi irodalomra történő utalásait, azonosítják a Napló lapjain felbukkanó szereplőket, és megadják legfontosabb életrajzi ariata·1

"'* Δ magyarázatok tehát