Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kölcsey Ferenc: Országgyűlési Napló (Ism.: Pajkossy Gábor) V/1237
TÖRTÉNETI IRODALOM 1237 volna, ezért Rolandnak és társainak mindössze egy hónapos szobafogságot kellett elviselniük Csákován; persze azzal a szigorú figyelmeztetéssel megtoldva, hogy a legközelebbi rendbontás esetén példás büntetésben fognak részesülni. A recenzens újabb kérdéseket is felvethetne, szaporíthatná a példaértékű esetek számát, azonban úgy gondolja, hogy az olvasó már a fentiek alapján is levonhatta azt a következtetést, hogy Lenkefi Ferenc monográfiája világos szerkezetű, nagyon sok információt tartalmazó, egészében jól megírt mű. A továbblépés lehetősége adott: részben a bécsi levéltárakban még fellelhető dokumentumok feltárása, részben a francia hadtörténeti levéltár (Archives du Ministere de la Guerre) megfelelő fondjainak kiaknázása. Vadász Sándor Kölcsey Ferenc ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ Sajtó alá rendezte: Völgyesi Orsolya (Kölcsey Ferenc minden munkái. Kritikai kiadás. Sorozatszerkesztő: Szabó G. Zoltán. Országgyűlési írások I.) Universitas Kiadó, Budapest, 2000. 473 o. Kölcsey híres munkája — politikai-cenzurális okokból — nem kapott, nem kaphatott helyet a költő Minden munkái első kiadásában, így először, 1848 tavaszán, önállóan látott napvilágot, Kölcsey Ferenc naplója 1832-1833 címmel. A Napló 1861-től, a Kölcsey Ferenc minden munkái Toldy Ferenc által sajtó alá rendezett második kiadása óta része az összkiadásoknak. Ennek a kiadásnak az élén jelenik meg először a ma már hagyományosnak számító cím is (a munkát már Kölcsey egy-egy levelezőpartnere is így emlegette), de még alcímmel: Országgyűlési napló 1832-3. A munka többször megjelent önállóan is, utoljára 1975-ben, Fenyő István kiadásában látott napvilágot, most pedig a tizenegyedik kiadásban kerül az olvasók elé, amely egyben az első kritikai kiadás is. A Kölcsey minden munkáinak negyedik, kritikai kiadásán dolgozó munkacsoport 1991 elején szerveződött meg az MTA Irodalomtudományi Intézetében. A csoport, előbb Dávidházi Péter, 1992 óta Szabó G. Zoltán vezetésével kötetszerkesztőként vagy szaktanácsadóként mintegy másfél tucat irodalomtörténészt és történészt foglal magába. A sorozat első darabja 1998-ban jelent meg (Szépprózai művek. S. a. r. Szilágyi Márton), ezt követte az előttünk fekvő kötet. Hamarosan további kötetek is napvilágot látnak. Kötetünk szerkesztője több, eredeti kutatásokon alapuló politika- és eszmetörténeti tanulmányt publikált az 1830-as évek első fele magyar történetére vonatkozólag, s remélhetőleg a közeljövőben megjelenik az 1828-1830. évi operátumok megyei vitáit széleskörű és alapos forrásfeltárás alapján vizsgáló disszertációja is. A Naplót, mint a költő politikusi tevékenységének termékét, szakmánk művelői és az irodalomtörténészek egyaránt használták és használják. A szerkesztő a Bevezetőben kiemeli, hogy kötete elsősorban „történeti forráskiadvány": a kiadvány azonban, érthető módon, az irodalmi szövegek kiadása szabályait és gyakorlatát követi. így a szövegközlést (7-228.) követi és nem megelőzi a keletkezés- és kiadástörténet (238-256.), a szövegkritikai, illetve a tárgyi-magyarázó jegyzetek pedig nem a lap alján, hanem a kötet második felében (256-270., 271-454.) olvashatók. Az Országgyűlési Napló politikai napló, a nyilvánosságnak szánt prózai mű, amely mind tartalmát, mind művészi sajátosságait tekintve az életmű legkiválóbb darabjai közé tartozik. A Napló a szatmári követ Pozsonyba érkeztétől, 1832 decemberétől folyamatosan készült, végső formáját valószínűleg 1833 szeptemberében, októberében, Csekén nyerte el. (Kölcsey 1835 februárjáig volt követ, és eközben három ízben látogatott haza Szatmárba.) A munka az első magyar reformországgyűlés 1833 augusztusáig — vagy inkább júliusáig — terjedő történéseinek, a szereplőknek, a reformpolitikusok dilemmáinak legélesebb szemű elemzését adja. Mivel sem az eredeti kézirat, sem egykorú másolat nem ismeretes, — másolat pedig biztosan készült, talán több is —, a kiadás alapja csak az első kiadás szövege lehet. A Napló folyamatossága két helyen megszakad. Először 1833. február 5. és 19. között nincs bejegyzés. Fenyő István 1975-ben úgy vélte, a kipontozott sor „a költő iróniába fojtott felindultságát ... jelenti." A szerkesztő helyesen utal rá, hogy hiánnyal van dolgunk. Nem hívja fel azonban a figyelmet a következő hiányra: — február 22-én a szöveg
