Századok – 2001
FIGYELŐ - Máthé-Shires László: A brit irodalom története a huszadik század végén V/1222
1230 FIGYELŐ Owen és John MacKenzie írása. Előbbi az otthoni birodalmi kritikák felvázolásánál mutatja be, hogy a Curzon, Cromer és Milner által képviselt birodalmi gondolattal a Hobson és Morei által megfogalmazott modern birodalmi rendszer nem elsődlegesen annak felbomlasztását, inkább megújított, non nova sed nove, elgondolású változatát képviselte 1918-ig. A két háború közötti kritikák szembekerültek a gyámsági imperializmus gondolatával, ami a birodalmat a liberális demokrácia globális elterjedésének egyfajta legfelsőbb iskolájának tekintette. Az erre gyakorolt kritika elsődlegesen a lassú átalakulást, illetve számos kérdés elhanyagolását emeltek ki, és érdekes módon nem kívánta a birodalom felbomlasztását, holott a közgazdász Maynard vagy a könyvkiadóként működő Macmillan mind a munkáspárt körül csoportosult. A második világháború sem hozott jelentősebb változásokat, bár a hatalomra kerülő munkáspárti kormány komoly teret engedett az elsődlegesen addig elhanyagolt kérdések, mint egészségügy fejlődésére és fejlesztésére koncentráló szakértőknek.30 Mackenzie fejezetének érdekessége, hogy az oktatás és a propaganda szerepe mellett kiemeli a BBC kialakulásának történetét, ami egyértelműen a birodalmi gondolat első, világviszonylatban telekommunikációs eszköze volt, amivel a szerző egyértelműen az egyik legkézenfekvőbb példát szolgáltatja a brit impériumi napjainkig húzódó örökségére.31 A téma magyar vonatkozását adja a Korda testvérek munkásságát említő rész, akik filmjeikkel a szerző szerint jelentős mértékben vették ki részüket a birodalmi propaganda alakításából. Az egyik leghosszabb időszakot átívelő fejezete a kötetnek Anthony Clayton írása a birodalmi védelmi politika alakulásáról 1900 és 1968 között, amit Jeffery írása egészít ki a második világháborúról.32 Ezek alapján válik egyértelművé, hogy a birodalom védelmi rendszere mennyire alkalmatlan volt a 20. század kihívásaira, hiszen az egységes flottapolitika még a domíniumokkal együtt sem valósult meg, ahol a kormányzatok az 1931-es westminsteri statútum óta élvezett jelentős függetlenség alapján számos esetben kérdőjelezték meg a londoni döntések rájuk háruló jogosságát. Erre jó példaként szolgál, hogy az 1939-es német hadüzenetet a dél-afrikai uniós parlament 80-60 arányban hagyta csak jóvá a semlegesség ellenében. A háború előtti és utáni védelmi rendszerek, így a hadsereg-politika — egy ideig még a NATO keretein belül is — a belső rendfenntartó biztonsági erőkre helyezte a hangsúlyt, aminek a káros eredménye egyértelműen megmutatkozott például Szingapúr 1942-es elestekor. A függetlenedési időszak különböző területi vonatkozásaival kilenc fejezet foglakozik, amiből három Afrikával, három pedig India, Ceylon és a dél-kelet ázsiai gyarmatokkal. A maradék három fejezet közül egy-egy foglalkozik a függetlenedés általánosabb jogi, alkotmányi kérdéseivel, a gazdasági szempontokkal — ahol nyomon követhető, hogy a birodalmi gazdaság nem sínylette meg a politikai függetlenedést az első időszakban —, egy fejezet pedig a karibi térség leválását követi nyomon. 30 Nicholas Owen „Critics of the Empire in Britain", OHBE iy 188-211. 31 Mackenzie, John „Popular Culture of Empire in Britain", OHBE iy 212-231. 32 Anthony Clayton „'Deceptive Might': Imperial Defence and Security, 1900-1968" és Jeffery Keith „The Second World War", OHBE iy 280-305 illetve 305-328.
