Századok – 2001
FIGYELŐ - Máthé-Shires László: A brit irodalom története a huszadik század végén V/1222
FIGYELŐ 1223 A OHBE születésének körülményei korántsem voltak mentesek az ellentmondásoktól. A főszerkesztő, William Roger Louis, a 20. századi brit birodalom és dekolonizáció, illetve az afrikai rivalizálás szakértője, mint amerikai került kinevezésre a főszerkesztői posztra. Az alapvető felzúdulások pontosan ebből következtek Nagy-Britanniában. A brit sajtó, illetve bizonyos jobboldali, konzervatív politikai körök komoly kampányt kezdeményeztek a projekt beindulásakor Louis, és általánosabban amerikaiak kinevezése ellen.2 Habár ez a felzúdulás elsődlegesen a sajtó és a szélesebb közvélemény berkein belül zajlott le, a szűkebb értelemben vett szakmán belül is akadtak, akik hasonló kételyeket fogalmaztak meg. Lord Max Beloff 1995-ben megkérdőjelezte a közös, angol-amerikai vállalkozás sikerét, mivel elgondolásai alapján az uralkodó posztkolonialista amerikai szemléletek nem voltak alkalmasak az objektív értelmezésre elfogult meglátásaik miatt. Az első két kötet megjelenése a szakmát, s ezen belül is Lord Beloffot meggyőzte a kérdés ellenkezőjéről.3 A vállalkozás beindításától számítva nyolc, illetve kilenc esztendő alatt megjelent a teljes sorozat, ami kissé eltért az eredeti elgondolásoktól, hiszen azok csak három kötetet terveztek a historiográfia és a kezdeti időszakokat tárgyaló részek nélkül. A monográfia megszületésének körülményeit mutatja a neves támogatók sora. A közel 120 szerző összehangolása sohasem valósulhatott volna meg, ha nem sikerül teljes anyagi fedezetet találni az egész időszakra, ami az amerikai National Endowment for Humanities alapítványtól származott, és 300.000 dollárt tett ki. A támogatók között volt még az oxfordi Rhodes Trust, amely az angolszász, brit nemzetközösségi és német legfelsőbb elit képzéséről ismert oxfordi székhelyű alapítvány, amelynek tagjai között ugyanúgy szerepel Bili Clinton, mint a független Jamaica első miniszterelnöke. A kötetek a CHBE sorozattal ellentétben, évszázadokra felosztott időrendiségben következnek egymás után, a birodalom eredetétől egészen a 19. századig négy, míg az utolsó, ötödik kötet a birodalom historiográfiájának témáját öleli fel. A kötetekben a fejezetek tematikus beosztásban vannak. Mindegyik kötet áttekintő jellegű, 30-60 oldalas bevezetővel kezdődik, amiben az adott időszak, illetve a feldolgozás során érvényesülő szempontok követhetők nyomon. Bizonyos eltérések adódnak például a II. és a III. kötetek között. Míg a 18. század esetében inkább a tágabb, egy-egy problémakört körbejáró tematikus fejezetek dominálnak, addig a 19. századi kötetnél élesen elválik a problémák áttekintése és a területi feldolgozás. A fejezetek lábjegyzetekkel egészülnek ki, illetve mindegyik után egy tájékoztató irodalomjegyzék segíti a további tájékozódást. A legrövidebb, alig 520 oldalas első kötet rendelkezik egyedül alcímmel (A brit tengerentúli vállalkozás a tizenhetedik század végéig), ami jelzi, az időrendi, egyes évszázadokra alapozódó beosztás nem mindig tarható. A kezdeti időszakot felölelő rész az első lépésektől egészen az 1713-as utrechti békéig tart, ami egyfajta mérföldkőként Gibraltár megszerzését is jelentette a britek számára. Az otthoni tapasztalatokat felvázolva, a korszakon belül jól jelzi az írországi angol gyarmati tapasztalatok jelentőségét, hogy két fejezet is foglalkozik a kérdéssel. Ezeken belül 2 William R. Ferris interjúja William Roger Louis-al. „The Ways of Empire", Humanities, Jul/Aug 2000, 21/4, 6-8. s Beloff, Max. „Empire Building", History Today, Sep 1998, Vol. 48/9., 58-60.
