Századok – 2001
FIGYELŐ - Máthé-Shires László: A brit irodalom története a huszadik század végén V/1222
1224 FIGYELŐ Ohlmeyer4 kitágítja a legkorábbi időszakban a brit szigetek belső, s ezen belül is elsősorban Skócia meghódítására a kérdést, míg Barnard az írországi angol betelepülést vizsgálja. 5 A tényleges tengerentúli hódítás története részben tematikus, részben regionális fejezetekben követhető nyomon. Ez a hódítás ugyanakkor, ahogyan erre Nicholas Canny, a kötet szerkesztője előszavában felhívja a figyelmet, kevés tényleges hatással volt a korabeli emberek gondolkodásmódjára.6 A kereskedelmi és politikai terjeszkedés korántsem volt szándékos állami politika, amire több szerző is rámutat. Ezek szerint Canny mutatja be a 17. századi Anglia kizárólagosan egyéni alapokra helyezett kivándorlási mozgalmait az amerikai területekre.7 Hasonló kép tárul fel az afrikai és az ázsiai kereskedelemben való angol részvétel kapcsán, amit két fejezet is taglal 1700-ig bezárólag.8 A 17. század végére ugyanakkor jelentős változások álltak be, hiszen ekkorra már mind a karibi területeken, mind az amerikai gyarmatokon komoly angol jelenlét figyelhető meg. Jonathan Israel a birodalom korabeli európai megítélését és Anglia helyzetét különösen a holland területekkel folytatott kontinentális versengése szempontjából taglalja. Kifejezett hiányossága az ötkötetes munkbának, hogy csak ez a fejezet mutatja be a külvilág véleményét.9 A gyarmatosított és a gyarmatosító közös története mindenképpen novum a jelenkori történetírásban. Az amerikai indiánokkal való kapcsolat bemutatása, a korai angol telepek teljes mértékű kiszolgáltatottsága, illetve a korai jelenlét alkalmankénti katasztrófával felérő hatása a témája Mancall fejezetének.10 A 17. századi nyugat-atlanti rabszolga-kereskedelemben való angol részvétel szintén jelentős teret foglal magában Law és Hair írásában.11 Ez utóbbi ugyanakkor hiányosságként is megmutatkozik, hiszen sehol nem szerepel a kereskedelem otthoni gazdasági és társadalmi hatása, ami a legutóbbi eredményeket alapul véve probléma, hiszen azok pontosan ezt a kérdést taglalják.1 2 1713-ra a brit tengerentúli jelenlét hangsúlyváltáson ment át. Ez kiemelten vonatkozik a gyarmatok és a tengerentúli kereskedelem iránti politikai elkötelezettségre, ahogyan az utolsó fejezetben azt Aymler bemutatja. Ezek alapján egyértelművé válik, hogy a 18. század elejére a Londonból irányított tengerentúli kereskedelem és gyarmatpolitika immáron a szigetország eljövendő világhatalmi helyzetét jelezte, habár ezt a kortársak nem mindig ismerték fel.1 3 4 Ohlmeyer, Jane H. „'Civilising of those rude parties': Colonization within Britain and Ireland, 1580s-1640s", OHBE I, 124-148. 5 Barnard, T. C. „New Opportunities for British Settlement: Ireland, 1650-1700", OHBE I, 309-328. 6 OHBE I. XI. 7 Nicholas Canny „England's New World and the Old" OHBE I, 148-170. 8 PE.H. Hair - Robin Law „The English in Western Africa to 1700" és Ρ J. Marshall „The English in Asia to 1700", OHBE I, 241-264. illetve 265-286. 9 Jonathan I. Israel „The Emerging Empire: The Continental Perspectives, 1650-1713" OHBE I, pp 423-445. 10 Peter C. Mancall „Native Americans and Europeans in English America, 1500-1700" OHBE I, 328-350. 11 Law és Hair, ibid. 12 A legújabb, kvantitatív eredményekre alapuló kutatások a rabszolga-kereskedelemben részt vett hajók adatait összegezték egy 1998-ban megjelent CD adatbázisban. 13 Ez különösen Dunn fejezete nyomán válik egyértelművé, aki a dicsőséges forradalom kapcsán hoz fel számos angliai példát. Dunn, Richard S. „The Glorious Revolution and America" OHBE I, 445-467.
