Századok – 2001

FIGYELŐ - Miskolczy Ambrus: Kis román nemzeti mitológia avagy Románia története V/1211

1218 FIGYELŐ kadtak Kelettől, a fanariótákat, a görögöket tették meg bűnbaknak. Természetesen a törököket is, és az oroszokat. „Az ilyenformán szabadon maradt terepen egyszerűen feltört a francia mítosz," amelyet „német ellen-mítosszal" próbáltak ellensúlyozni, míg aztán „Szovjetunió mítosza [...] elfedett minden más kulturális iránypontot", és hiába a szovjetellenesség parazsával játszó nacionálkommunizmus: ,,Ceau§escu uralma végén Románia közelebb állott az eredeti sztálinista mintához, mint maga a Szovjetunió, amelyet Gorbacsov mozgásba lendített, nem is szólva a magyarországi vagy lengyelországi fejlettebb kommunista társadalmakról". Közben Bukarestet javában valamiféle „utópikus várossá" kezdték átépíteni, akárcsak Phenjant, csak éppen azzal a különbséggel, hogy „a koreai fővárost amerikai bombázások tarolták le, míg a románok maguk fogtak neki, hogy saját eszközeikkel lerombolják a »Kis-Párizst«." Közben, az építkezés lázában Románia „az ostromlott vár" komplexusa igézetében élt, mint részben ma is. „Az ostromlott vár" komplexusa akkor igazi, ha vannak belső ellenségei. Márpedig vannak. Egész alfejezetet szentel nekik Lucián Boia: „Három kényes ügycsomó: cigányok, magyarok, zsidók." Jó kifejezés az ügycsomó, ma azok a posztkommunista erők akkor veszik elő ezt a dossziét, amikor bajban vannak. Értenek a dossziékhoz, hivatásszerűen. Lucián Boia első megközelítésben a közvélemény-kutatások adataira épít. A cigány-pszichózis megnyilvánulásai, a következő vádak: bűnözés, Románia hírének elrontása és félelmetes szaporaságuk. így a korábbi hagyományos mítosz, amely valamiféle felsőbbrendűségi érzést és humanitárius rokonszenvet fejezett ki, ma „visszahúzódik a félsszel vegyes ellenséges nézet előtt". A magyarkép egyes mozzanatai is mitikus dimenziókat öltenek. A magyar veszély — Erdély elszakítása, Románia nemzetközi téren való gáncsolása — a politikai eszköztár része. „Naivság lenne azt hinni, hogy e mitikus építmény alapozásában nincsenek reális elemek is. Egyes magyar körök románellenes hangsúlyú propagandája és az Erdély körül folyó agitáció nem kizárólag a képzelet világába tartozik. A mítosz ott kezdődik, ahol Magyarország uralkodó darab lesz, melyben alárendelt szerep jut minden jelentős román fejlődésnek. Nagyhatalmat játszik — holott nyilvánvalóan nem az —, amely felül tudja múlni az olyan országot, mint Románia, holott ez két és félszer nagyobb területű és lakosságú. Erdély, amely egymagában, a Bánsággal együtt Magyarországnál nagyobb terület és lakossága nagy többségben román, ilyen összefüggéstelen alaktalan egység és alkalmas rá, hogy kivonják a román nemzeti együttesből. Még a románok történelme is olyan felfogásig jutott, hogy nem tud engedni magyar szempontnak vagy semmit sem mondhat olyasmit, ami Magyarország előnyére válhatnék (olyan kérdések, mint a kontinuitás, Erdély története vagy a román területek egymáshoz való viszonya és egyesülése nem tárgyalhatók szakmai nyugodtsággal szigorúan »magyar« okok miatt). És ilyenformán, hogy ne veszítsenek Budapesttel szemben, a románok jószántukból kapaszkodnak Magyarország pótkocsijába, és függőségbe kerülnek mindazzal, ami ott történik és amit ott mondanak. A mitológia mezejének elhagyása feltételezi annak tudatosítását, hogy Románia sorsa, jó vagy rossz, bármilyen legyen is, román kezekben van, az ellenséges érzületek túlbecsülése pedig kényelmes mentség ugyan, de legfeljebb pillanatnyi politikai érdekeket oldhat meg."