Századok – 2001

FIGYELŐ - Miskolczy Ambrus: Kis román nemzeti mitológia avagy Románia története V/1211

1216 FIGYELŐ közelebb kerüljön egymáshoz, a közeledés eredménye pedig nem lehetett más, mint nem csupán a nemzeti egység, de Erdély autonómiájának a feláldozása.)" Bálcescu ugyanis 1849 júliusában hosszas tárgyalások után „megbékítési tervezetet", azaz szerződést írt alá Kossuthtal, amelyben — Erdély önállóságának a mellőzésével — széleskörű nyelvhasználati jogokat és érdekérvényesítő lehetőségeket biztosítottak a románok számára. A historiográfiai mítoszképzés eredménye viszont olyan homogenizált román történelem, amelyet a tankönyvekben úgy mutattak be „a tanulóknak, hogy semmit sem értettek meg belőle". Talán okkal feltételezzük: a megértés nem is volt már cél, hiszen mítoszokról van szó, szakralizálási technikákról - itt már vége az értelemnek. A kérdés csak az, hogy értelmes emberek, miért segédkeztek ilyesmiben? Az értelmi befogadás(hiány) eredménye nem maradt el: „Az egységmítosz vagy jobban mondva az uniformitás mítosza annyira belevésődött a román kultúrába, hogy még maguk a szakemberek, történészek vagy szociológusok is, gyakorta haboznak figyelembe venni a tanulmányozott jelenség táji struktúráit. A lehető legnyilvánvalóbb, hogy a románok más-másképpen szavaznak egyik megyétől a másikig, s még eltérőbben egyik történeti tartománytól a másikig. És ennek ellenére, Pavel Câmpeanu nemrég kiadott munkájában, ahol tüzetes elemzést találunk az 1990-1992. évi országos választásokról, legcsekélyebb részletezést sem olvashatunk a megyék és a történelmi hagyományok vonatkozásában! Holott szembetűnő, hogy különösen az 1992. októberi elnökválasztás nyomán — mégpedig a Romániát és Ausztria-Magyarországot valamikor elválasztó határ vonalán — két különböző térség rajzolódik ki igen határozottan (de e két térség belső megoszlásai ugyancsak kommentárt igényelnének). A politikai opció számos kulturális, ideológiai és mentális értéket, mintát és iránymutatót tükröz. Az, amit a választási földrajz kínál, csak egyike a példáknak; bármely történelmi vagy szociológiai jelenséget be lehet és be kell mutatni és elemezni helyi létékben. A nemzeti dimenzió a fejlődés lehető legjellegzetesebb eredménye, de nem egyedüli jellegzetessége. Bizonyos, hogy létezik ma egységes román nemzet, de nem uniformizált nemzet." Mindezt azért idéztük ilyen hosszan, hogy érzékeltessük, a szerző nagyonis tudatában van a történelem jelenlétének, és ezt tudatosítani is akarja. Tudatosítani akarja az iskola szerepét is: „Sajnos, a tanulók mást sem tesznek, mint bemagolnak valami végtelen litániát, holott a történelem valóságos rendeltetése pontosan az volna, hogy a tanulók intelligencia-készségét fejlessze. Úgy látszik, a történelem megmaradt ama célkitűzésénél, hogy hazafiakat neveljen, nem pedig olyan embereket, akik önálló véleményt tudnak alkotni a világról és az eseményekről. Voltaképpen azonban a hazafias érzelmeket sem lehet táplálni szokványos és nem meggyőző diskurzussal." Ennek igazát a mítoszképzők is átérezték. Ezért alkották meg a nemzeti lélek fogalmát - ha röviden összefoglaljuk Lucián Boiának a nemzetkarakterológiákat bemutató árnyalt elemzéseit, amelyek következtetése, amilyen egyszerű, olyan igaz: „A románok, románok, de e tényen túl nem lehet őket leegyszerűsíteni egyetlen embertípusra!" Lucián Boia művében a legkényesebb kérdése a másság, a másikhoz való viszony kérdése. Ez ugyanis az önmeghatározás kérdése, és az eredet, a kontinuitás, valamint az egység a másikhoz való viszonyításban nyerik el értelmüket,