Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103
KÖRÖSI ÉS AZ AKADÉMIA 117 tásában pedig a „köz értelraesség"-et, a hasznosságot tekintette irányadónak. Azért nemcsak magyar szerzőktől akart tanulmányokat, anyagot közölni, hanem más nyelvekből való fordításokat is. Sőt megígérte úgyszintén vegyes közlemények, könyvismertetések, tudósítások és bibliogáfia publikálását. Egyszóval mindazon feladatok teljesítését, amelyeket „az académia szabott elébe" s céljai érdekében „a tud. társaság kebelén belül és kívül lévő írótársai munkás segedelmét" várta.35 Ekkorra nyilvánvalóan már eldőlt az a vita, hogy az Akadémiának a magyar nyelv- és irodalom művelésén túl az összes tudományágak területét át kell fognia, szelleme „nemcsak magyar, művelt is legyen, s mint ilyen megállja helyét a számra nagyobb, hatalomban erősebb európai nemzetek között" -, amint később Eötvös Lóránd megfogalmazta.36 Az átfogó, egyetemes műveltség fogalmába a keleti filológia is beletartozott s ennek rendjén az Akadémia vezetői a tibettudományt is méltányolták. Az 1835-ben akadémiai titkárrá választott Schedel (Toldy) Ferenc a testület orientalista munkatársát látta Körösiben és folytatta elődje, Döbrentei Körösi iránti pártfogó-támogató tudománypolitikáját. Maga Németh Gyula mondta, hogy: „Csornáról szól a Tudománytár több kisebb közlése, melegen, de nem különösebb hangsúlyozásával a magyar keletkutatás szempontjainak" (1835. V 262, VIII. 226).37 Hozzáteendő azonban, hogy később emlékbeszédekben és emlékezésekben az A-kadémia kellőképpen méltányolta tudósunk jelentőségét. Ilyen értelemben értesülünk a Magyar Tudós Társaság 1836. január 11-i üléséről. Az ülés napirendjén szerepelt többek között Körösi hazaküldött tiszteletpéldányainak kérdése.3 8 Az ügy Körösinek az Akadémiához fűződő viszonyában fontos mozzanatnak tekinthető, amit az említett ülésen központi kérdésként tárgyaltak. A tiszteletpéldányok küldését Magyarországra Pinsep és Körösi egyaránt jelezte. Az Osztrák Birodalom főiskoláinak és könyvtárainak Körösi 50 példányt szánt és azokat J. Prinsep Esterházy Pál hercegnek, az Osztrák Birodalom londoni nagykövetének el is küldte. A tibeti munkákból 10-10 jutott Magyarországnak és Erdélynek s azok szétosztása felől gr. Teleki József, a Magyar Tudós Társaság elnöke intézkedett. így került a kérdés az említett akadémiai ülés (1836. január 11) napirendjére, melyben a titkár bemutatta gr. Teleki József, a Magyar Tudós Társaság elnökének előteijesztését „a m.t.t. folyvást Ázsiában múlató lev. tagja Körösi Csoma Sándor" tibeti munkáinak hazaküldött példányai ügyében. Az elnöki előterjesztés már lényegében döntött a Magyarországnak és Erdélynek küldött 10-10 példány elosztása kérdésében. A Magyarországnak szánt példányokból a következő intézmények könyvtárai részesültek: Magyar Tudós Társaság, Nemzeti Múzeum, pozsonyi Apponyi Könyvtár, pesti Nemzeti Kaszinó, Királyi Egyetem, zágrábi kir. Akadémia, debreceni Református Kollégium, sárospataki Református Kollégium, soproni Evangélikus Kollégium és eperjesi Görög-katolikus Kollégium. Az Erdélybe küldendő könyvek elosztásában határozó Akadémia Körösi 35 Tudománytár, 1834. I. k. III-IV 36 Németh Gyula: Akadémiánk és a keleti filológia. In: A Magyar Tudományos Akadémia első százada, Bp. 1928. II. 136. 37 Németh Gyula: i. m. 138-139. 38 Tudományos Gyűjtemény. 1836. V 126-129.
