Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
Szegedi Péter „FUTBALL-VIDÉKISÉG" A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT* A keleti régió 1. A vidékiség fogalmának néhány sajátossága a magyar futballban A magyar futball hű lenyomata annak az óriási szakadéknak, mely a fővárost és vidéket elválasztja: míg egy ferencvárosi, újpesti vagy éppen kispesti szurkoló szemében a helyi vetélytárs legyőzése bír nagy szimbolikus jelentőséggel, addig egy fővárosi egyesület vidéki fellépésén sokszor a „kollektív ellenszenv" egészen magas fokával találkozhatunk. A fővárosban és a vidéki városokban is Budapest a „viszonyítási pont", egy vidéki csapat legyőzése korántsem vált ki akkora örömöt a szurkolókból; a fővárosban sokan — ha kimondatlanul is — még ma sem tekintik őket egyenrangú partnernek, vidéken pedig a valamilyen formában mindenhol fellelhető vidéki identitás miatt a győzelem feletti öröm mellé a „sorstárssal" szembeni empátia is társul. Vidéken a fővárosiakkal szembeni ellenszenv foka alig-alig függ attól, hogy pontosan melyik egyesület az ellenfél, s e derbik jelentőségéhez csak a regionális ellenféllel vívott mérkőzés mérhető. Amit a fővárosban az Újpest-Ferencváros, azt vidéken a Szombathely-Zalaegerszeg, Győr-Sopron, Szombathely-Győr, Székesfehérvár-Dunaújváros, Debrecen-Nyíregyháza, Miskolc-Nyíregyháza, Békéscsaba-Debrecen stb. összecsapás jelenti. Vegyük észre, ezek az ellentétek — legyen az főváros-vidék, vagy két vidéki város közötti — messze túlmutatnak a labdarúgáson. Az, hogy egy vidéki drukker hogyan tekint egy fővárosi egyesületre (és fordítva) nem pusztán olyan szimpátia kérdése, mely véletlenszerűen irányul egyes klubokra vagy azok ellen. A futballnak az a sajátossága, hogy csapatsportág lévén, kollektív érzelmeket tud mozgósítani; a mérkőzéseknek az a tulajdonsága, hogy ezen érzületek kiélésének meglehetősen tág teret hagy, kizárja a véletlenszerűséget - a futball az identitás „megélésének" egyik leghatásosabb módja napjainkban. Az előző gondolatmenetet folytatva: az, hogy egy vidéki drukker hogyan tekint egy fővárosi egyesületre, megfelel annak, hogyan tekint magára a fővárosra, miképpen éli meg — a legtágabb értelemben véve — saját vidékiségét. Az ellenérzés foka Magyarországon így nagyjából attól függ, hogy egyrészt milyen mértékben érzi hátrányát annak, hogy ő vidéki, és mennyire érzi azt, hogy az ő városa elszigetelt, marginális helyzetű, sőt elnyomott, egyáltalán mennyire érzi önmagát és városát hátrányos helyzetűnek pusztán vidéki volta miatt. Másrészt hogyan viszonyul azokhoz az értékekhez, melyeket lakhelyével, esetleg magával a vidékkel kapcsol össze és hangsúlyoz a fővárossal * Ez a tanulmány készülő PhD disszertációm része. Hadas Miklós és Gyáni Gábor segítségét, értékes tanácsait ezúton köszönöm.
