Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149

1150 SZEGEDI PÉTER szemben. A regionális ellenféllel szembeni mérkőzés pedig ugyanennek a vidéki identitásnak „kiterjesztése", azaz, ha a klub (mely ebben a megközelítésben magát a várost jelenti) esetleg nem is tud a főváros fölé kerekedni, legalább a régió feletti (szimbolikus) hatalmat magáénak tudhatja. Nem véletlen, hogy milyen sok közös vonás van a két talán legmarkánsabb regionális párviadal között, mind a Szombathely-Zalaegerszeg, mind a Debrecen-Nyíregyháza ellentétekben igen hasonló a két fél pozíciója. Az egyik oldal a tradíciót, a múltat: sőt, a régió feletti tradicionális hatalmat képviseli (Szombathely, Debrecen), a másik oldal — legalábbis önképük szerint — a feltörekvő, fiatal városoké, a dinamikus fejlődésé (Zalaegerszeg, Nyíregyháza). Mind a nyugati, mind a keleti példának azonban van egy témánk szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható vetülete: a vidékiség fogalma is folyamatosan átértelmeződik, újradefiniálódik abból a szempontból, hogy a két versengő város között mekkora a „távolság". Ma Debrecen és Nyíregyháza labdarúgócsapatai egyenrangú partnerek, mivel olyan bajnokságban játszanak, ahol a fővárosi egyesületek dominálnak - így mindketten vidékiek. A két háború között ez nem mindig volt így, s ez elmondható a Szombathely-Zalaegerszeg példára is. Akkor Nyíregyháza — nemcsak a futballban — Debrecen vidéke volt, a vidék nagyon sokáig más jelentést hordozott mind a debreceniek, mind a nyíregyháziak szemében, még a nyírségiek is önmagukat Debrecenhez képest vidékiként definiálták. Kelet-Közép-Európában ugyanakkor a vidék (s ezen belül a vidéki futball) sajátos, a nyugat-európaitól eltérő — negatív konnotációktól sem mentes — jelentést hordoz, melyre jó példa egy, immár több évtizedes múltra visszatekintő (nem hivatalos) cím. Vannak kifejezések, melyeket habár le lehet idegen nyelvre fordítani, értelmét azonban — mivel annak megértéséhez az adott közösségben élés, és az abból származó mélyen begyökerezett tudás szükséges — átadni nem lehet. Egy angol vagy német szurkoló valószínűleg nem értené azt a kérdést, hogy a Premier League-ban, vagy a Bundesligában melyik egyesület volt a vidék legjobbja. A Manchester United, vagy éppen a Bayern München nevének összeillesztése a vidék legjobbja kifejezéssel, még egy közép-európai futballbarátnak is legalább fülsértőnek hat. Magyarországon elsősorban az 1960-70-es években volt (szimbolikus) jelentősége annak, ha egy klub a bajnokságban a vidék legjobbja lehetett, bár ezt a pozíciót azelőtt és azóta is sokan számon tartják. Ez a cím — melynek elnyerése (irracionális) büszkeséggel töltötte el a szurkolókat — a nyomorúságról szól: egy vidéki egyesület csak különös szerencséjének, esetleg a helyi hatalom, egyes vállalkozások jótékony hozzájárulásának köszönhetően, de többnyire a fővárosi egyesületek pillanatnyi visszaesésének következtében tudott és tud csak bajnok lenni, számukra az egyetlen kitörési lehetőség, ha a többi vidéki vetélytársukat megelőzhetik. Ebben az összefüggésben a bajnoki tabellák a valóság, a mindennapi élet szimbolikus leképezését jelentik: ez a valóság a szegénységről, a vidéki másodrangúságról, a főváros megkérdőjelezhetetlen szupremáciájáról, az egyenlőségre törekvés lehetetlenségéről szól. A vidék legjobbja cím részben elfedte, részben megerősítette a valóságot. Elfedte, mert a „legjobb" kifejezés hamis illúziókat keltett, de egyben meg is erősítette azt, hisz legjobbnak csak a vidékiek között lehetett és lehet lenni. A fővárosi egyesületek ' idéki népszerűsége