Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
1144 BEBEST GYÖRGY ismerte fel. Ekkor már semmiféle gyilkosság és más feketeszázas akció nem volt képes megmenteni a cárizmust. Puriskevics ekkor jutott a „cár nélküli cárizmus gondolatára"; ha a cár nem képes a szükséges lépések megtételére, akkor majd azokat — átvéve szerepét — megteszik ők - nélküle. Ezt a folyamatot ismerte fel világosan a pétervári francia diplomata, Paléologue, amikor ezt írta: (a szélsőjobb) „... ha kell a cár ellenében is megvédi a cárizmust."8 9 Puriskevics a hírhedt gyilkosság elkövetése után vonatával a déli frontra utazott, majd 1917 elején Pétervárra visszatérve létrehozta a „Nemzeti Pártot" — ami gyakorlatilag egy monarchista összeesküvő csoportot jelentett — annak érdekében, hogy „udvari fordulat kikényszerítésével" mentsék meg Oroszországot a forradalomtól. Ugyanebben a hónapban az ONSZ Pétervári Főtanácsa határozatot hozott arról, hogy Puriskevicset kizáija tagjai sorából „mint forradalmárt."(!) A fordulatot azonban nem sikerült elérnie, 1917. március másodikán éppen egykori harcostársa, Sulgin és az oktobrista Gucskov írták be a történelembe a nevüket II. Miklós cár lemondatásával. Más feketeszázas szervezetekhez hasonlóan a MASZ-nak is be kellett szüntetnie tevékenységét az Ideiglenes Kormány megalakulásának pillanatában, Puriskevics azonban nem tűnt el a politikai színpadról. Az új hatalom támogatására hajlandónak mutatkozott még március 28-án vöröskeresztes vonatában írt levelében, amennyiben az gondoskodik a front szükségleteinek kielégítéséről.90 Április 2-i dátummal már felhívást írt a bolsevikok ellen, az akkor még eszermensevik többségű petrográdi szovjethez.9 1 Miután a pamflett publikálását megtagadták, közölve, hogy nem adják ki „feketeszázas hősök pogromagitációját"9 2 , az végül is Moszkvában került kinyomtatásra, majd nagy példányszámú országos terjesztésre, bár a hadügyminisztériumtól szinte azonnal követelni kezdték a terjesztés leállítását és a kibocsátott példányok elkobzását.9 3 Ennek ellenére még májusban sikerült megjelentetnie egy időszaki kiadványt, a „Narodnij Tribun"-t (Néptribunus), amelyet szeptember 5-től legális rendszeres hetilappá tudott tenni.94 1917 augusztusában részt vett az Állami Gyűlésen, ahol hajlandónak mutatkozott Kerenszkij „bűnös forradalmi múltját" megbocsátani, amennyiben az Ideiglenes Kormány elnöke hajlott volna egy katonai diktatúra bevezetésére. 1917 szeptemberében, amikor Oroszországot hivatalosan is köztársasággá nyilvánították, az egykori Mihály Arkangyal Szövetség romjain új szervezetet hozott létre, amely már földalatti illegális harcra rendezkedett be. Visszatért ahhoz a még 1916 novemberében publikált gondolatához, mely szerint valamennyi erőt egyesíteni kell, amely polgári diktatúrát akar. „Jelenleg a monarchia helyreállításáról nyíltan nem célszerű beszélni... ezért nem feladva ezt a célkitűzésünket, valamennyi olyan erőt egyesítenünk kell, amellyel az anarchia elleni harcban mint célban egyetértünk."9 5 89 Paléologue·. i. m. 367. 90 GARE Ε1244. Op. 2. D. 42. 41. 91 Izvesztyija Petrogradszkovo Szovjeta rabocsih i szoldatszkih deputatov. 1917. április 25-i szára. 92 Juzsnaja Müszl. Odessza, 1917. május 5-i szám. 93 Izvesztyija Petrogradszkovo Szovjeta rabocsih i szoldatszkih deputatov. 1917 május 12-i szám. 94 GARE Ε 541. Op. 1. D. 141. 1. 95 Bobrisev-Puskin: Vojna bez percsatok. Leningrád, 1925. 74.
