Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
VLAGYIMIR MITROFANOVICS PURISKEVICS 1145 A monarchián ezúttal már nem a Ronanov dinasztia uralmát értette, mert más feketeszázas vezértársaihoz hasonlóan úgy látta, hogy a dinasztia eljátszotta becsületét. Az ő jelöltje Seremetyev herceg volt, az Egyesült Nemesség Tanácsának elnöke. A cél érdekében ezúttal szükségesnek tartotta a kadetokkal és a jobboldali eszerekkel történő együttműködést is, mert mint mondotta Borisz Szavinkov és szervezetei nélkül a monarchisták semmit nem érhetnek el. Az októberi forradalmat olyan lehetőségnek tekintette, ami alkalmat ad az egyeduralom helyreállítására, meg volt ugyanis győződve, hogy a bolsevikok ellen valamennyi politikai erő egyesíthető. A haladéktalanul megszervezendő petrográdi felkelés híve volt, mert az volt a véleménye,, hogy addig kell azt kirobbantani, amíg a bolsevikok meg nem erősödnek.9 6 Szervezete Kaledin atamántól vásárolt fegyvereket és merényletet készített elő Lenin és Trockij ellen.9 7 „A Szmolnijjal kell kezdeni, aztán sorba menni a pétervári üzemeken és katonasággal lövetni szét a munkástömegeket"9 8 - írta. Puriskevics saját állítása szerint 2000 földbirtokos és katonatiszt tartozott a szervezetéhez Pétervárott és mintegy 7000 a frontokon. Osszesküvésének legismertebb részvevője Vinberg kapitány volt, aki a bukás után jelentős szerepet játszott a nácizmus születésében és aki a „Kereszt útja" című művében megörökítette a szervezkedés történetét.9 9 A szokásos feketeszázas túlzás mögött 2-3 tucat fegyveres állt, akiknek fogalmuk sem volt az illegális konspirációról, így alig egy hónappal a forradalom után, november 18-án a pétervári „cseka"10 0 felfedte az összeesküvést és letartóztatta résztvevőit. A Trubeckoj Bástyában feljegyzések szerint rá nem jellemző méltósággal viselte a börtönkörülményeket, propaganda verseket írt, amelyek a „Legyőzhetetlen lélek dalai" címmel maradtak ránk,10 1 és amelyekben ilyen felkiáltások olvashatók: „Ismét lesz cárja Oroszországnak."10 2 Puriskevicsnek többszörösen is szerencséje volt, abban a rövid időszakban került sor perére, amikor még a konszolidáció volt az új hatalom legfőbb célja és a polgárháború kíméletlensége még nem éreztette hatását. Az eljárás nyílt volt, Puriskevicset és társait egykori politikai ellenfeleik, pétervári sztárügyvédek, Tagancev és Gruzenberg védték. Ennek megfelelően enyhe volt az 1918. január 3-án hozott ítélet is: egy év „társadalmilag hasznos munkára" ítélték, amennyiben megígéri, hogy nem harcol az új hatalom ellen. Puriskevics ezt megtagadta, ezért 4 év kényszermunkára ítélték, de ismét szerencséje volt, már április 17-én kiengedték a börtönből fia betegségére való tekintettel, miután becsületszavát adta, hogy nem vesz részt politikai tevékenységben eltávozása alatt. 1918. május elsején közkegyelemmel szabadult, amit a Petrográdi Szovjet a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmából hirdetett meg. 96 Tobolin, I.: Iz zapisznoj knyizski arhiviszta. Zagavor monarhicseszkoj organizacii V M. Puriskevicsa. 179. 97 Polukarpov, V.: Voennaja kontrevaljucija ν Rosszii. Moszkva, 1990. 374-376. 98 Uo. 99 Vinberg, F.: Kresztnij Puty. München, 2. kiadás, 181. íoo VCSK, Vszeszojuznij Csrezvicsajnyij Komityét, Osszoroszországi Rendkívüli Bizottság, az új hatalom szervezete az ellenforradalom felszámolására. 101 Puriskevics verseiből idéz: Ljubos: i. m. 56. Ezek a"művek" magyarul soha nem kerültek publikálásra, a közölt verscím B. Turi Katalin fordítása. 102 Uo.
