Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
VLAGYIMIR MITROFANOVICS PURISKEVICS 1143 ben van, az abszolutizmus működésképtelen. Petrográdba8 3 visszatérve mindig élesen bírálta a hátországi állapotokat, a kormányzat tehetetlenségét, sőt magát a cári udvart is. Mint 1916 elején a dumában mondotta: „Nálunk a hátország szétzüllesztése rendkívül erős és szilárd kezekkel történik. Ezt a módszert II. Vilmos alkotta meg, és elképesztően működik a hátországban ténykedő német ügynökök segítségével."8 4 A Birodalomban élő németek helyzete már korábban is erősen foglalkoztatta, 1915 végén az Orosz Gyűlés Tanácsában felvetette az orosz-német kapcsolatok kérdését, és ezzel összefüggésben az oroszországi németek felügyeletének szükségességét. Felvetéseire érdemi reagálást nem kapott. Éles kormányzat és udvarellenes fellépéseinek azonban az lett a következménye, hogy a Monarchista Szervezetek Főtanácsa az ONSZ több helyi szervezetének kezdeményezésére megvitatta a „Puriskevics kérdést" és javasolta elnöki posztról történő eltávolítását. A feketeszázas vezér továbbra sem értette meg azonban, hogy maga a rendszer nem működik, ő annak különböző elemeiben keletkezett zavaroknak - pl. a cárné németbarátságának, Raszputyin cári udvart befolyásoló, bomlasztó tevékenységének, a cári bürokrácia impotenciájának stb. tulajdonította a működési diszfunkciókat, a súlyos veszteségeket. 1916 novemberében újból viszszatért időközben már legendássá váló vonatával Szentpétervárra, és 19-én elmondta híres parlamenti beszédét, amely kivéve kevés számú egykori harcostársát, képviselői pályafutása során először osztatlan sikert aratott. Puriskevics összevetette a miniszterelnök által felvázolt optimista helyzetértékelést „Oroszország szomorú és nehéz valóságával," amelynek megismerése frontélményeiből táplálkozott.85 Felismerte — nagyon későn — az általa huszadrangúnak tartott Duma kiemelkedő jelentőségét, mert, mint mondotta: a (Duma) „az egyetlen szellőző, az egyetlen biztonsági szelep, ahol kiutat találhat a társadalmi közhangulat."86 Mint hithű monarchista azzal áltatta magát, hogy az „uralkodó előtt valószínűleg nem ismeretes" Oroszország szörnyű helyzete, és ezek után jutott a cárizmus „rossz szelleme" Raszputyin meggyilkolásának gondolatára. Naplójában, amit Kijevben a „Bolsevizmus elleni aktív harc bizottsága" adott ki, „Raszputyin halála" alcímmel részletesen beszámol a gyilkosságról, a terv megszületésétől a nyomok eltüntetéséig.8 7 Felkérte régi harcostársát, Sulgint is, hogy működjön közre a „sztarec" likvidálásában, és arra a válaszra, hogy Raszputyin fizikai megsemmisítése semmit sem old meg, a következőket mondotta: „Akkor sem ülhetünk így Teljesen mindegy. A végzetünkhöz közeledünk, rosszabb már nem lesz. Megölöm, mint a kutyát."8 8 Puriskevics tragédiája, hogy a parlamentarizmus szerepét annak a rendszernek a megmentésében, amelyre egész életét feltette, csupán annak végóráiban 83 A háború kitörésekor nemzeti felbuzdulás hatására megváltoztatták „Szankt-Petyerburg" németesen hangzó nevét az oroszosabb „Petrograd"-ra. Az elnevezés 10 évig volt érvényben, 1924-ben a város — főváros szerepének elvesztése mellett — a Leningrád nevet kapta. 84 In: PIR. 335. 85 In: RFR 46. Puriskevics emlékezetes beszédében a kormányt, „alvó leánykákhoz „ hasonlította, aki nem akar felébredni, és szembenézni az ország valódi helyzetével. 86 Uo. 87 Puriskevics, V: Kak ja ubil Raszputyina. Riga, 1919. 88 PIR. 336.
