Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
VLAGYIMIR MITROFANOVICS PURISKEVICS 1135 kevics a parlament szószékén az „összeesküvés" résztvevőinek hadbíróság számára történő átadását, s 24 órán belüli felakasztásukat követelte. A 3. Dumába besszarábiai választókörzetéből különösebb erőfeszítés nélkül beválasztatta magát, a 4. Dumába a Kurszki Kormányzóság képviselőjeként jutott be, mindkét alkalommal a nemesi kúria jelöltjeként sikerült győznie. Szerepe az említett két dumában a korábbiakhoz képest némileg megváltozott. Ezeknek az új választójognak és a forradalmi hullám elülésének köszönhető igen konzervatív és igen alacsony hatáskörű szervezeteknek a feloszlatását már nem tekintették alapvető célnak, sőt inkább a jobboldal fölényét és állandó jelenlétét kívánták biztosítani. Megváltozott politikai koncepcióját Markov 2-vel 1910-ben közösen adott nyilatkozata jellemezte legjobban, amelyben kijelentette, hogy „az Állami Duma feltétlenül szükséges, nélküle Oroszország nem tud létezni"44 Puriskevics koncepcióját a 3. Duma-választások előtt önálló kötetben jelentette meg Harkovban 1907-ben.45 Ebben az orosz politikai paletta pártjainak körképszerű elemzését nyújtva, a jobboldal fő ellenségeként a megváltozott helyzetben a kadetokat jelölte meg. Az is az űj idők szavát jelezte, hogy a 3. Dumában — néhány kardinális kérdés kivételével — már az októbristákkal történő együttműködést is lehetségesnek tartotta. Ugyanebben a testületben szorgalmazta az Amuri vasútvonal megépítését, mert úgy vélte, hogy ez elősegíti a jobbágyság keleti területekre történő átköltözését. Államférfi a Dumán kívül 1908-tól, parlamenti aktivitása fenntartása mellett, ún. egyéb „társadalmi tevékenysége" került előtérbe. Ezen időszak ma még a kutatás során nem teljesen tisztázott, de mindenképpen különleges területe a politikai gyilkosság, illetve gyilkosságsorozat. 1907. március 15-én Pétervárott meggyilkolták Iolloszt, az Első Állami Duma kadet párti képviselőjét.4 6 A gyilkosságot megelőző napon, Puriskevics szócsövében, a Russzkoje Znamja-ban provokatív ismertetés jelent meg az első oldalon az ONSZ tevékenységéről, majd alatta üres háttérrel nagy fekete kereszt volt látható. Iolloszt másnap fél kettőkor ölték meg, amikor elhaladt az ONSZ moszkvai „harci druzsinája" vezetőjének, Toropovnak a háza előtt, mégpedig oly módon, hogy egyszerűen kilőttek a kulcslyukon. Érdekes módon ebben az épületben dolgozott a „Vecse" (Gyűlés) című pogromújság szerkesztősége is. A gyilkosságot tehát nyilvánvalóan feketeszázasok követték el, ám Puriskevics szerepét az ügyben sem akkor, sem a későbbiek során nem sikerült tisztázni. Még Iollosz meggyilkolása előtt végeztek a zsidó származású (bár már 1888-ban kikeresztelkedett) Herzensteinnel Szentpétervárott, majd Karavajewel Jekatyerinoszlavl-ban. A kor közvéleménye ezeket a gyilkosságokat egyértelműen a szélsőjobb rovására írta, a látszólag nagy elánnal nyomozó hatóságok azonban nem mutattak fel semmi konkrétumot.4 7 Nem kétséges azonban Puriskevics szerepe Raszpu-44 Vlaszty i oppozicija. Szerk. Selohajev. Moszkva, 1995. 26. 45 Puriskevics, V: Nakanunye. Harkov, 1907. 46 Krausz-Szilágyi-Sz. Bíró'. Oroszország és a Szovjetunió XX. sz.-i képes történeti kronológiája (1900-1991) 33. lap. A továbbiakban: Kron.
