Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
1136 BEBEST GYÖRGY tyinnak, a „sztarecnak", a cárné kegyencének meggyilkolásában 1916-ban, amelyről naplójában aprólékosan beszámolt. Érzékletes részletességgel írta le, hogy hogyan tervelte ki és hajtotta végre a „cárizmus rossz szellemének" likvidálását Juszupov herceggel, Lazavert doktorral, és más főrangú tettesestársaival együtt.48 Puriskevics magát a terrort elviekben elítélte, legalábbis amikor az orosz rendőrök, kormányzósági és hivatali vezetők ellen irányult. Sulgin, a feketeszázak „szürke kardinálisa" a Kijevljanyin című lap szerkesztője megemlíti egyik cikkében, hogy Puriskevics elkészítette az „Orosz fájdalom könyvét", amelyben a hatalomért életüket áldozó közhivatalnokok névsorát gyűjtötte össze, saját közlése szerint „könyvtárnyi anyag alapján," és ebben az áldozatok számát 20 000-re becsülte.4 9 A több kötetből álló sorozat 1908-14 között jelent meg, immáron Puriskevics új szervezetének, a Mihály Arkangyal Népi Szövetségének kiadásában.50 Puriskevics pontos szerepe a pogromokkal kapcsolatban még nem teljeskörűen tisztázott; a spontán pogromokban nem vett részt, de a szervezett akciókra a felhívás az esetek döntő többségében Pétervárról érkezett, vagy a feketeszázas sajtóban közzétett jellel, (üres háttér előtt nagy fekete kereszt), vagy direkt utasítással. Puriskevics tehát egy országos hálózatú, irreguláris rohamosztagokból álló hadseregre tett szert, az 1906-os pogromok döntő többségét már feketeszázas harci druzsinák hajtották végre. Már a Harmadik Duma idején, a későbbiek során még érintendő - „akademista légiók" által elkövetett odesszai pogrom után, Adzsemov a következőket közölte Sulginnal: Puriskevics Pétervárott megnyomta a gombot, és Odesszában megtörténtek az ismert események.5 1 A feketeszázasság létszámáról a mai napig szakmai polémiák folynak, Saját adataik szerint a szélsőjobboldali vezetők 1908 januárjában szervezeteik számát 3500-ra, tagságukat pedig 10 millió főre becsülték, nyilvánvalóan képtelen túlzással.5 2 Puriskevics szélsőjobbos társai döntő többségéhez hasonlóan élesen antiszemita volt. Szinte fóbiává vált az a meggyőződésük, hogy a forradalmárok, az anarchisták, a sztrájkolok, a tüntetők, a lázongó diákok stb. kivétel nélkül zsidók, ezért minden a zsidóságra mért csapás egyúttal a hatalom halálos ellenségeinek gyengítését is jelenti. Mivel a feketeszázasság egyik vállalt, deklarált feladata volt az egyeduralom védelme a „felfordulással," anarchiával szemben, fontos feladatának tartotta, hogy a tömeges elégedetlenségnek, a spontán népi dühnek a feketeszázasság kíséreljen meg célt, irányt, értelmet adni, és egyúttal elérni azt is, hogy a tömegek indulatai ne a cári államhatalom, ne a fennálló rendszer ellen irányuljanak. A megfelelő ellenségkép megteremtése tehát sarkalatos pontja volt 47 A gyilkosságokról részletes elemzés olvasható: Sztyepanov: i. m. 153-159. 48 Puriskevics, V.: Kak ja ubil Raszputyina. Moszkva, 1990. Ezenkívül: Krausz Tamás: A cártól a komisszárokig Kossuth, Bp, 1987. 7-17 lap, A szerző egy fejezetet szentel a „csodatevő sztarec" földi pályafutásának és élete utolsó napjainak bemutatására, részletesen elemezve a hírhedt gyilkosság körülményeit is. Valamint: „Anri Truaj": Raszputyin. Moszkva, 1997. (Perevod sz francuszkovo) 49 Sulgin V. V.: Sto nam ν nyih nye nravitszja. Ob antiszemitizme Rosszii. Párizs, 1930. 320. 12. sz. jegyzet 50 PPR. 491. 51 Adzsemov véleményét idézi: RFR 29. 52 Szamuely: i. m. 88. Jelenlegi orosz kutatók mértékadó adatai szerint a feketeszázasság létszáma a „csúcson," 1906/1907 fordulóján maximum 400 000 fő körül lehetett. Vö: Sztyepanov, Sz.: Csornaja Szotnya ν Rosszii. Moszkva, 1992.
