Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
1126 BEBEST GYÖRGY feketeszázasságba beépülő történeti hagyomány a „rendőrszocializmus",3 amely a tömegek szlavofil értékrend szerinti manipulálásának és a hatalom kontrollja alatt tartásának nagyszabású kísérletét jelentette 1900-1905 között, létrehozójáról Zubatov moszkvai Ohrana generálisról a „zubatovscsina" nevet kapta. Ideológiai gyökerei a nagyorosz birodalmi nacionalizmusban, a szlavofil eszmerendszerrel „feldúsított" ortodox klerikalizmusban, valamint a pogromtradíciót is magába foglaló, vallási jellegűből a 19. sz. második felére egyre inkább faji jellegűvé váló antiszemitizmusban ragadhatok meg. A mozgalom első szervezete a még 1900-ban alapított „Orosz Gyűlés" volt, amely 1901. január 21-én jóváhagyott alapszabályában még csak azt tűzte ki maga elé célul, hogy „ megismertesse a lakosságot mindazokkal az eredményekkel, amelyeket az oroszok a kultúra, a művészet és a tudomány bármely területén alkottak".4 Ez a népnevelő, felvilágosító jellegű szervezet teremtette meg a feketeszázasság szervezeti kereteit, ugyanis vidéki hálózata vált 1905 során a szélsőjobb országos bázisává. Vezetői között már ott találjuk a mozgalom későbbi vezéreit, szervezeti szabályzata vált a később alakult orgánumok mintájává.5 A forradalom kitörése után a pétervári monarchisták létrehozták az „Orosz Emberek Szövetségét", amely már az első valódi, tehát fegyveres alakulatokat „harci druzsinákat" generáló, a karhatalom önkéntes kiegészítésének szerepét felvállaló szervezet volt. A moszkvai szélsőjobb 1905 nyarán szervezte meg a „Monarchista Pártot", amely erős nemesi-arisztokratikus vezetés alatt állt. A legjelentősebb szervezet, amely magába olvasztotta a korábban alapítottakat, az október 17-i cári manifesztum hatására kibontakozó tömegmozgalom reakciójaként jött létre, ez volt az „Orosz Nép Szövetsége" (a továbbiakban ONSZ), amely nyitott a tömegek felé, nyíltan felvette az antiszemitizmust politikai programjába, és amelyet óriási felejősség terhel az orosz történelem legsúlyosabb pogromhullámáért, amely 1905. október 23 - november 8. között zajlott le. A feketeszázasok szétverték a tüntető tömeget, baloldali, forradalmi szónokokba fojtották bele a szót, megtámadták az egyetemeket, amelyeket a „lázadás fő fészkeinek" tartottak, terrorizálták a professzori kart, harci druzsináik felvették a küzdelmet a bolsevik harci druzsinákkal (többek között éppen a decemberi moszkvai fegyveres felkelés idején), segítettek megtörni a sztrájkokat, megtámogatták a karhatalmat. A városi kispolgári bázisú, de nemesi vezetésű feketeszázasok már nevükben is azt a történelmi hagyományt képviselték, amely szerint az 1600-as évek elején, a „szmuta" idején, a felkelő városi polgárság a „fekete emberek" soraiból szervezett „fekete századoknak" kellett a moszkvai államot megmenteniük.6 A mozgalom tagjai direkt párhuzamot láttak a 17. sz. elejének és a 20. sz. első éveinek eseményei között. Végig erőteljes, hallgatólagos vagy nyílt hatósági támogatást élveztek, finanszírozásuk fő forrásait néhány fanatikustól 3 Ld. erről: Zaszlavszkij: Zubatov i Monja Volubejevics. Moszkva, 1924. 4 GARE (Gaszudersztvennij Arhiv Rosszijszkoj Federacii). F DR 00. 1906.g. Op. 5 D. 186. 26-27. 5 Programja: Szbornyik programi politicseszkih partyiij Rosszii. Szpb. 1906. 51-55. 6 A feketeszázas elnevezés eredeti történelmi tradícióját Kljucsevszkij, a századvég nagyformátumú történésze írta le először: Vö: Kljucsevszkij: Russzkaja Isztórija ν trjoh tomah. Moszkva, 1995. reprint.
