Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
VLAGYIMIR MITROFANOVICS PURISKEVICS 1127 eltekintve a belügyminisztérium titkos fondjai jelentették. Maga II. Miklós is nagyra becsülte a „spontán népmozgalom" nyújtotta támogatást és büszkén viselte a Szövetség jelvényét a Sárkányölő Szent György emblémát. A június harmadikai sztolipini államcsíny után a monarchia helyzete stabilizálódott, kevésbé volt szükség a radikális külső támogatásra, amely a törvényesség keretei közé sem volt beilleszthető. A szélsőjobb az 1. Állami Dumába még nem tudott bekerülni, a másodikba rendkívül csekély létszámmal, mindössze 9 fővel már képviseltetni tudta magát, a harmadik és a negyedik dumákban folyamatosan nagy létszámban jelen volt és önálló frakciót alkotott.7 Az extremitás ebben az időszakban elsősorban a politikai gyilkosságokban jelent meg, Herzenstein, Iollosz, Karavajev, Iglickij és nem utolsó sorban Raszputyin nevét említi leggyakrabban a szakirodalom.8 Ebben az időszakban szkizmák játszódnak le a feketeszázasságon belül, egyéni ambíciók és a kormányzati pénzek fölötti vita ismét önálló szervezetekre bontja a mozgalmat, illetve a korábban az ONSZ-be beolvadt pártok újból kiválnak és önállóan működnek. A legjelentősebb új szervezet 1908-ban a Mihály Arkangyal Szövetsége, amelyet a besszarábiai kisbirtokos Puriskevics alapított, miután kiszorult az ONSZ-ből. 1910-ben a maradék Orosz Nép Szövetsége is tovább osztódott, a sztolipini rendszerhez alkalmazkodni kívánó és a mozgalmat ebben az irányban megújítani kívánó obnovlenistákra, valamint a hagyományos önkényuralmi rendszerhez fenntartás nélkül ragaszkodó dubrovinistákra. 1912-ben a szakadás véglegessé vált, egyúttal ez már a feketeszázasság hanyatlásának az időszaka. Bár a június harmadikai monarchia periódusában is nem elhanyagolható szerepet játszottak az állam életében, (pl. kultúrcenzori feladatokat láttak el) 1905-1907 közötti jelentőségüket már nem tudták visszaszerezni. Befolyásuk növelésére az utolsó kísérlet a Bejlisz-ügy volt,9 amely megalázó bírósági komédiához vezetett és amely ellen éppen a szélsőjobb műveltebb tagjai, pl. Sulgin emeltek szót.1 0 Az első világháború kitörésekor más pártokhoz hasonlóan megszavazták a háborút, vezéreik többsége önkéntesnek állt, a többiek pedig „társadalmi békét hirdettek" a frontokon folyó harc sikere érdekében. A háború során a feketszázasság végképp lehanyatlott, létszáma radikálisan csökkent, ennél is drámaibb fordulata volt azonban a mozgalomnak, hogy egyik irányzata a dubrovini, nyíltan szembefordult azzal a hatalommal, amelynek megvédésére 1905-7 A szélsőjobb dumabeli szerepéről.Kozbanyenko, V: Partyinüje frakcii ν 1. i 2. Goszudarsztvennih Dumah ν Rosszii. 1906-1907. Moszkva, 1996. 8 A 90-es évektől egyre újabb munkák jelennek meg a tárgykörben, kitűnő összefoglalás: Sztyepanov, Sz.: Csornaja Szotnya ν Rosszii. Moszkva, 1992. A Raszputyin gyilkosság többek között az egyik tettes, Puriskevics elbeszéléséből is megismerhető: Puriskevics, V.: Dnyevnyik. Kak ja ubil Raszputyina. Harkov, 1919. Magyarul: Bebesi Gy.: A Pétervári Oroszország története. Válogatott szövegek az újkori orosz történelem tanulmányozásához. Egyetemi jegyzet, Pécs, 1997. 180-184. 9 1911 március 12-én Kijevben megöltek egy 12 éves kisfiút, Andrej Juscsinszkijt. A nyomozás során a gyanú a szomszédos téglagyár zsidó származású művezetőjére, Mendem Bejliszre terelődött. Az esetet a szélsőjobb antiszemita hisztériakeltésre igyekezett felhasználni és felújította a középkori eredetű vérvádat. A későbbiek során bebizonyosodott, hogy Bejlisz a gyilkosságot nem követhette el, az ügy az alkotmányos erők és a szélsőjobb politikai erőpróbájává vált. 1913-ban a per felmentő ítélettel végződött. 10 Sulgin 1913. szeptember 27-én a következőket írta: „Mint ismeretes, a Bejlisz ügy vádirata olyan dokumentum, amely az egész világ érdeklődését felkelti... az oka - világos. A vádirat a Bejlisz ügyben nem ennek az embernek a vádirata, az egy egész nép, az egyik legtöbbet szenvedett nép vádirata; egy egész vallás vádirata..." Kijevljanyin, 1913. szept. 27-i szám.
