Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1119 gyenge termésű év volt a mezőgazdaság szempontjából, ugyanakkor még év elején felemelték a beadás mértékét (ez volt a padlásseprések éve), és a korábbinál is nagyobb méretű volt a tagosítás. Ebben az évben 820.000 holddal növekedett az állami tartalékföldek területe." Ennyi földet hagytak ott, vagy ajánlottak fel állami hasznosításra zömmel dolgozó paraszti kategóriába tartozó parasztemberek. Ez az ország mezőgazdaságilag hasznosítható területének 5%-a volt. Az így felszabadult területeket az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek birtokába kellett volna adni. Amint a táblázatból látható, ez az állami gazdaságok esetében meglehetősen könnyen ment, akkor is, ha a jelentős földterület-gyarapodás megműveléséhez az objektív feltételek (traktorok és munkagépek) nem voltak meg. Első években a tszcs-k is örültek a földnövekedésnek, hiszen 1948-49-ben egy-egy ilyen „nagyüzem" gyakran a 100 holdat sem érte el. A területnövekedéssel azonban nem növekedett a szövetkezetek igaereje és gépállománya, a gépállomások által végzett munka pedig különösen a szövetkezetek által elért terméseredményekhez drága volt. A szövetkezetek többsége már 1951-ben visszautasította a kisajátított földeket, s ha a közelben nem volt állami gazdaság, akkor a földterület hasznosítására a községi tanácsot kötelezték. A helyzet ábrázolására egy 1953-as statisztikai értékelésből idézünk: "„1949 után az egyéni gazdálkodók közül egyre többen ajánlották fel, és hagyták ott földjüket, elsősorban azért, mert az iparban helyezkedtek el. 1949 óta több mint másfélmillió hold szántót ajánlottak fel. A tartalékterületek különösen 1952-ben növekedtek erőteljesen. A tartalékterületet az új mezőgazdasági szocialista üzemek csak kezdetben tudták hasznosítani. Később, mivel a nagyüzemi gazdálkodás előfeltételei — elsősorban a kellő mértékű gépesítés, beruházások és munkaerő — nem voltak biztosítva, a tartalékterületeket csak kis mértékben tudták intenzíven művelni. A tartalékterületek nem egyenletesen növekedtek. Egyes ipari vidékeken szinte elnéptelenedett a mezőgazdaság. Nemcsak az egyénileg gazdálkodók hagyták ott földjüket, hanem gyakran termelőszövetkezeti tagok is. Helytelen volt az is, hogy a kulákok földjeit — különösen tagosítások idején — átvették, azok hasznosítását viszont nem biztosították."100 Rendeletekben pedig a tartalékföldek esetében sem volt hiány. 1949 júniusában kormányrendelet jelent meg a mezőgazdasági ingatlanok és azok felszerelésének felajánlásáról.10 1 A rendelet bevezető része szemforgató módon azt állítja: ,,A kormány ezúton is kifejezésre juttatta azt, hogy az állam csak minden kényszertől mentes és szabad akarat elhatározásából eredő felajánlásból köt jogügyletet. A mezőgazdasági ingatlan tulajdonosa, vagy haszonélvezője ingatlanát,· annak élő és holt gazdasági felszerelését az állam részére vétel, illetőleg haszonbérlet céljára írásban, vagy szóban ajánlhatja fel. Amennyiben az ajánlattevő ellenszolgáltatásra igényt nem tart, azt ajánlatában kifejezésre kell juttatni." Augusztus elején miniszteri rendelet intézkedett a felajánlott birtokok vételi áráról, illetve haszonbérletéről.10 2 „A mezőgazdasági ingatlan vételára a kataszteri tiszta jöve-99 Adatok, adalékok 171. 100 Uo. 101 4091/1949. (VI. 16.) Korm. sz. rendelet. Rendeletek Tára 1949. 372. 102 15.003/1949. (VIII. 3.) FM. számú rendelet. Rendeletek Tára 1949. 1051.
