Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1120 NAGY JÓZSEF delem negyvenötszörös forintértékét, haszonbére a mindenkor érvényben lévő jogszabályokban megállapított legmagasabb haszonbért; élő és holt felszerelés vételára a mezőgazdasági igazgatóság által megállapított átlagos forgalmi értéket, ezek évi haszonbére pedig ennek 5%-át nem haladhatja meg." Az erre a célra létrehozott ingatlanforgalmi bizottság a haszonbérleti megoldást csak végső esetben fogadta el, elsősorban az ellenszolgáltatás nélküli, vagy a teljes felszereléssel felajánlott birtokokat vette át. A kisajátított ingatlanok használatba adásával azonban már 1949-ben is voltak problémák. 1949 novemberében rendelet jelent meg az állami rendelkezés alatt álló mezőgazdasági ingatlanok ideiglenes hasznosításáról.10 3 A rendelet úgy intézkedik, hogy a földterület hasznosításáról a községi tanácsok útján a megyei földhivatal gondoskodik. ,,A megyei tanács a mezőgazdasági ingatlant első sorban állami gazdaság, másodsorban tszcs részére ajánlja fel használatra, azt az ingatlan, amelyet állami gazdaság, vagy tszcs nem vesz át, haszonbérbeadás útján kell hasznosítani. A haszonbérlőt — a jelentkező igényjogosultak közül — a DEFOSZ helyi szervezetének javaslata alapján a helyi hatóság jelöli ki." Ez a rendelet döntött a haszonbérleti díjakról is. „A haszonbérlet időtartama egy gazdasági év. A haszonbér összege az ingatlan kataszteri tiszta jövedelmének minden koronája után számított tíz, szőlő, vagy gyümölcsös esetén tizenhat — minőségi borvidéken húsz — kilogramm búzának a pénzbeli egyenértéke. Ez az összeg magában foglalja az ingatlan után a haszonbérlet időtartamára járó földadót és egyéb köztartozást is. A haszonbérből az ingatlan földadójának megfelelő részt földadó fizetésére alkalmas terményben, az ezt meghaladó részt pedig pénzben kell teljesíteni. A búza pénzbeli egyenértékének megállapításánál a készpénzben fizetett földadóra meghatározott búzaárat kell alapul venni". Az így haszonbérbe adó tulajdonosnak tehát földjéből nem sok jövedelme volt. A tartalékföldeket érintő jelentősebb rendelet 1951 novemberében jelent meg, akkor, amikor már komoly nehézségek mutatkoztak a terület hasznosításánál.10 4 „Annak a mezőgazdasági művelésre alkalmas tartalékingatlannak a megműveléséről, amelyet sem állami gazdaság, sem termelőszövetkezet át nem vesz, és amelyet haszonbérlet útján sem lehet hasznosítani, a községi végrehajtó bizottság saját költségvetése terhére köteles gondoskodni. A község köteles az ingatlan kezeléséből befolyó bevételeket költségvetésileg kezelni és az ingatlant terhelő köztartozásokat, valamint beadási kötelezettséget teljesíteni. A saját kezelésbe vett tartalékingatlanok megműveléséhez szükséges gépi munkaerőt a területileg illetékes gépállomás — az előírt térítés ellenében — biztosítja." Ez már a csőd kezdetét jelentette. Nyílt beismerése annak, hogy az elkobzott ingatlanokkal nem tudnak mit kezdeni, pedig az 1952-es nagy felajánlások még hátra voltak. Azt a rendelet megalkotói is tudták, hogy a községi tanácsok az így rájuk kényszeríttet földekkel nem tudnak mit kezdeni. (A községi tanácsot, mint közigazgatási testületet normális körülmények között nem is kötelezhették volna ilyen gazdálkodási feladatok elvégzésére.). A minisztérium azonban ezzel a felelősséget áthárította a helyi állami szervekre, bár tudni kellett, hogy ezeknek a földeknek 103 15.037/1949. (XI. 26.) FM. számú rendelet. Rendeletek Tára 1949. 1086. 104 18.108/1951. (XI. 21.) FM. számú rendelet. Rendeletek Tára 1951. 766.
