Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1112 NAGY JÓZSEF csoportok száma, taglétszáma és területe lényegesen megnőtt. A tagosítás által érintett községekben a tagosítás előtt 386 szövetkezeti csoport 50.000 holdon 5.890 taggal működött, a tagosítás után 423 tszcs 127.000 holdon 14.830 taggal gazdálkodott. Vagyis a tagosítás eszközével közel 9.000 embert vittek be a szövetkezetbe. Ezek az adatok némi ellentmondást is rejtenek, de statisztikai adatokkal összevetve ez a nagyvonalúság pártjelentéseknél máskor is megfigyelhető. A jelentés ugyanis más helyen azt mondja, hogy a tagosítás 8.545 dolgozó parasztot érintett kb. 20.000 kat.hold területtel. Ez a létszám viszont kevesebb, mint amennyivel a szövetkezetek taglétszáma növekedett a kampány során. Hasonló ellentmondás van a szövetkezetek földterületével kapcsolatban is. Ha a tagosítás mindössze 20.000 holdat érintett, akkor honnan nőtt meg 127.000 holddal a szövetkezetek földterülete a tagosítás után. Feltételezhetően a gazdagparasztság által felajánlott birtokkal, mert ha a 8.545 dolgozó parasztnak 20.000 holdja volt, nem érte el még a 3 holdas átlagot sem. Ugyanakkor arra is utal a jelentés, hogy sok dolgozó paraszt ragaszkodott a csereingatlanhoz és nem volt hajlandó belépni a szövetkezetbe. Ez a beszámoló már egyértelműen megmondja, hogy a tagosítás egyik célja a gazdagparasztság gyengítése volt és ezzel akartak imponálni a kisbirtokosok előtt. „Erre főleg az az eljárás mutatott rá legélesebben, hogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezeti csoportok tábláit az űri birtokosok és kulákok földjén alakították ki a tagosítási bizottságok és csak elkerülhetetlen esetben, vonták be a tagosításba a dolgozó parasztok ingatlanait". A jelentés természetesen részletesen beszámol a „kulákok" aknamunkájáról, ellenagitációjáról, arról, hogy betagosított földjeikről nem akartak lemondani, nem jelentek meg a csereingatlan átvételénél és nem akarják megkezdeni a munkát a számukra juttatott ingatlanon. Az előterjesztésből — bár burkoltan — az is kiderül, hogy néhol még a pártszervek sem lelkesedtek a tagosítás végrehajtásáért. A Szolnok megyei pártbizottság egymás után mondta le a már kijelölt községek tagosítását. „Falusi pártszervezeteink egy részénél nagyobb méretű hibák és elhajlások is mutatkoztak, különösen pártunk parasztpolitikájának gyakorlati végrehajtását illetően. Kevés esetben ugyan, de előfordult, hogy pártszervezeteink titkárai nyíltan is szembehelyezkedtek a tagosítással, több esetben pedig, ha nyíltan nem is, de passzivitásukkal akadályozták a munkát".8 0 Gyakran előfordult viszont az is, hogy a szövetkezet a falu határának legjobb részét szakította ki magának, tekintet nélkül arra, hogy kinek a földje. Előfordult az is, „hogy egyes községekben a termelőszövetkezeti csoportok fejlesztésénél megsértik az önkéntesség elvét". Hódmezővásárhelyen a párttitkár azzal agitált, „hogy akik nem lépnek be a termelőszövetkezeti csoportba, ne csodálkozzanak azon, ha egy éjjel közülük néhányan eltűnnek". A jelentés is megjegyzi, hogy az utóbbi napokban számos ilyen jelenséggel találkoztak. A tagosítások elleni tiltakozások természetesen nem vezethettek eredményre. Ez politikai döntés volt, s az államhatalomnak megvolt az apparátusa, hogy döntését végrehajtassa. Az eljárásnál legfeljebb annyi különbség volt, hogy a kis·1 birtokosok tiltakozását azon a címen tudomásul vették, hogy a kulákok befolyása 80 Uo.
