Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1113 alá kerültek, a gazdagok ellen pedig hatóságilag felléptek. Ezt a jelentést is a Politikai Bizottság olyan záradékkal fogadta el, hogy „elhatározza, hogy azoknak a kulákoknak, akik megtagadták a cserefóld átvételét, állami közigazgatási és földművelésügyi miniszteri vonalon fel kell hívni a figyelmét, hogy magatartásuk a 3 éves terv szabotálása, és ha nem akarnak a törvénybe ütközni, haladéktalanul vegyék át a földet és műveljék meg. Október 10-ig várunk, addig néhány jól előkészített esetben példát statuálunk és utána a tovább szabotálok földjét a saját költségünkön megműveltetve, igénybe vesszük".8 1 1950 őszén a tagosítás természetesen folytatódott. Az ez évre szóló rendelet 1950. augusztus 22-én jelent meg, azzal a megkötéssel, hogy a tagosítást kérő állami gazdaságnak, termelőszövetkezetnek, vagy legalább 35 szövetkezni szándékozó gazdának írásban kell benyújtani a kérelmet a földművelésügyi miniszterhez augusztus 23-ig.8 2 A rendelet részletesen felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján tagosítást lehet kérni, ebbe azonban lényegében minden belefért, ugyanis „a kérelem alapján a részleges tagosítást a földművelésügyi miniszter közérdekből rendelheti el". Ha tehát a tagosítást kezdeményező szövetkezet, vagy állami gazdaság szétszórt területe nem éri el a 3-400 holdat és a felsorolt feltételek egyikének sem felel meg „a tagosítást kérni lehet abban az esetben is, ha a tagosítandó ingatlanok területe nem éri el ugyan az 1. és 2. bekezdésben megállapított határt, azok összevonását azonban termelési érdekek különösen indokolttá teszik". A földművelésügyi miniszter már ebben az augusztusi rendeletben megyénként és községnevenként felsorolja azokat a helységeket, ahol 1950-ben részleges tagosítást engedélyez. A tagosítási eljárást legkésőbb szeptember 6-ig le kellett zárni. Ez 1950-ben 749 községet jelentett és az ország minden megyéjére kiterjedt. 1951-ben több rendelet is foglalkozott a tagosítással. A július 27-én megjelent rendelet a termelőszövetkezeti községekben és városokban végrehajtandó tagosításról intézkedett.8 3 Ez a község vagy város egész területére kiterjedő általános tagosítás volt és a rendeletet a minisztertanács adta ki, ugyanis a földművelésügyi miniszter korábbi rendeletei tiltották, hogy azokban a községekben, ahol a korábbi években már tagosítottak újra tagosítási eljárást kezdeményezzenek. Ez a rendelet kimondottan csak az állami gazdaságok, és szövetkezetek érdekeit tartotta szem előtt, a szövetkezeten kívül maradt dolgozó parasztok és más rétegek eleve hátrányos helyzetbe kerültek. „A tagosítás során elsősorban a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, másodsorban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, harmadsorban a földművelést nem főfoglalkozásként folytató dolgozó kisemberek (ipari munkások, bányászok, kisiparosok stb.), végül a kulákok földterületét kell kijelölni".8 4 A tagosítási rendeletek sorában ez az első, ahol a gazdagparasztság hátrányos megkülönböztetését nyíltan, írásban is megfogalmazzák: „Kuláknak a tényleges használatában álló ingatlanáért csereterületet kell adni; a csereterületnek nem kell feltétlenül azonos nagyságúnak lennie, a területi különbözetet pénzkártalanítással kell kiegyenlíteni. A kulák csereterületét lehetőleg egy tagban kell 81 Uo. 82 16.100/1950. (VIII. 23.) FM. sz. rendelet. Rendeletek Tára. 1950. 1038. 83 145/1951. (VII. 24.) MT sz. Rendeletek Tára 1951. 253. 84 Uo.
