Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103
KÖRÖSI ÉS AZ AKADÉMIA 109 bözőbb főiskolák, szemináriumok, kollégiumok, tudományos társaságok, színházak hírei, újdonságai, tevékenységük formái és eredményei folyamatosan megjelennek, de az Akadémia alapítása nemhogy 1825-ben, de 1826-ban sem jelentkezik hasábjain (valószínűleg azért, mert királyi megerősítése csak 1830-ban történt meg s vezetősége is csak ebben az évben alakult meg). Mindezek ellenére az Akadémia megszilárdulásáig hagyományai és irányulása folytán ez a lap volt az, amely a napirenden lévő tudományos kérdések ismertetésében és értékelésében fontos szerepet vállalt magára. Erről éppen Körösi utazásához és kutatásaihoz való viszonyulás rendjén győződhettünk meg. A folyóirat mondanivalója akkoriban mértékadó, a tudomány szava volt Magyarországon, nemzeti elvárást elégített ki, szerkesztői és munkatársai ismert értelmiségiek, tudósok és írók voltak. 1827-1831. között szerkesztőségi vezetőjeként Vörösmarty Mihály dolgozott, akit 1830-ban az Akadémia tagjává választottak, 1832-től pedig a Tudományos Gyűjtemény irodalmi melléklapjának, a Koszorúnak szerkesztője lett. Az Akadémia saját folyóiratának megalapítása már 1825-től felmerült, de a hivatásának és jellegének kérdése körüli hoszszas viták miatt megindítása egy évtizedet váratott magára. így nyugodtan elmondhatjuk, hogy az Akadémia folyóirata, a Tudománytár 1834. évi megjelenéséig, a Tudományos Gyűjtemény sok tekintetben a magyar tudós testület közlönyének szerepét is betöltötte. Külön is említést érdemel a folyóiratnak egy hosszú cikke, mely a magyar nyelv családi és közéleti szerepe mellett tört lándzsát, kifejtve azt is, hogy a gyermekeket és ifjakat „minden ismeretekre és tudományokra" magyar nyelven és ne deákul tanítsák.1 4 Tudósok, akadémiai tagok közöltek benne, az Akadémiával kapcsolatos hírek is megjelentek hasábjain. Szerepének megfelelően a Tudományos Gyűjtemény folytatta a Körösiről szóló tudósítások közlését is. 1830-ban ismét részletes anyagot publikált a magyar tudósról. Középpontjában J. Gerard angol orvos Szabáthuban 1829. január 21-én kelt Körösiről szóló levele állott, aki a nyugat-tibeti Kanamban (Kanumban) búvárkodó utazóval találkozott. Gerard azóta híressé vált és sokszor idézett levele helyszíni, a himalájai hegyrengetegben fekvő lámakolostor melletti kunyhóban, Kőrösinéi tett látogatás tapasztalatait tükrözi. A levél rendkívül részletes, Duka könyvében 16 oldalt tesz ki, a helyszínre, a tibeti szokásokra, a lámakolostor életére és magának Csornának az életére és munkájára egyaránt kiterjed. A humanista orvost megrázta a magyar kutató nehéz munkakörülményeinek, a nagy hidegben és az erősen szűkös anyagi viszonyok között, jóformán európai könyvek és segédeszközök nélkül végzett önfeláldozó munkájának, aszkétikus életmódjának és heroikus kitartásának-szorgalmának látványa. Beszámolójával a kalkuttai Asiatic Societyt igyekezett nagyobb támogatásra serkenteni tudósunk javára, „a melly gazdag kamattal vissza pótoltatnék." Gerard orvosnak Körösi megmutatta az általa tanulmányozott tibeti enciklopédia 44 kötetét. Elmondta, hogy megtalálta a Mahabharáta szövegét, amelynek egy részét elveszettnek tartották. Mindez nagyon fontos, mert az indiai irodalmi hagyományokat a menekülő buddhista szerzetesek Tibetbe mentették át. Gerard — mint orvos — számára különösen érdekesnek tűnt Csoma láma-munkatársának az az információja, hogy Lhaszában 14 Tudományos Gyűjtemény. 1825. IX. 126.
