Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103
110 CSETRI ELEK a könyvnyomtatás századok óta divatban volt, s az orvosi bonctan 60 különböző munkában is szerepel. ígéretesnek tartotta J. Gerard a Tibet földleírásával kapcsolatban az ottani nyomtatványokban fellelhető adatokat is. Utána Gerard az általa ott végzett himlőoltásról szól. Levele utolsó felében pedig Körösi erdélyi magyar származásáról, nagyenyedi és göttingai tanulmányairól, végül pedig keleti utazásáról beszél, melynek során számos országon át mostani állomáshelyére jutott. Itt történik említés Heber püspök azon leveléről, melyben Kőrösivei szemben az a gyanü merül fel, hogy orosz kém volna. Ezzel szemben Gerard következetesen Körösi tudományos munkájáról és tibetisztikai felkészültségéről ír, melyeknek tanúbizonyságai azok a jelentések, melyeket Körösi a kalkuttai Ázsiai Társaságnak küldött. Végül a Tudományos Gyűjtemény angol nyelven közli a londoni Asiatic Journal 1829. novemberi, 167. számának azt a cikkét, amelyet Gerard orvos írt (tartalmát a fentiekben ismertettük).15 A magyar folyóiratban megjelent cikket Fekete Gáspár írta alá Párizs 1830. január 26-i dátummal. Fekete Gáspár gr. Apponyi Antal párizsi osztrák követ fiainak nevelőjeként került a francia fővárosba és onnan több cikket küldött magyarországi lapoknak. Ennek rendjén olvasta az angol lapban Gerard tudósítását Körösiről és azt szükségesnek tartotta saját cikkébe foglalva a Tudományos Gyűjteménynek megküldeni. Bizonysága ez annak is, hogy a magyar tudós tibeti munkásságát nemcsak itthon kisérték figyelemmel, hanem azt a külföldön nevelősködő Gáspár is számon tartotta. Kimondható tehát, hogy az 1829. esztendő hozta meg Csoma számára a nemzetközi elismerést, a melyet Zangla és Puktal kolostoraiban tett két tanulmányútja nyomán méltán kiérdemelt. Gerard jelentése nyomán európai elismertsége 1830-ban vált publikussá Magyarországon. A tibeti gompákban folytatott áldozatos kutásai, spártai életmódja, a sanyarú viszonyok elviselése és kiváló szakmai felkészültsége most egyszerre ráirányították Körösire a tudományos világ érdeklődését. Ebben oroszlánrésze volt a Csornát a helyszínen meglátogató dr. Gerardnak, aki a látottakról-hallottakról írásban és szóban részletesen beszámolt. Gerard beszámolója először Kalkuttában jelent meg, aztán bő kivonata a londoni Asiatic Journalhan. Gerard nagyjelentőségű beszámolójáról a napisajtó is megemlékezett. A tudós rendhagyó munkásságáról hírt adott a bécsi Magyar Kurír 1830. július 27-i száma. Az 1827-ben induló Erdélyi Híradó melléklete, a Nemzeti Társalkodó 1832-ben méltatta a „híres magyar nyelv-vizsgáló" tibeti kutatásait, külön is kiemelve bátorságát.16 Az említett napilapok nyílván nem vetekedhettek a Tudományos Gyűjtemény információs hálózatával és illetékességével, amely a következőkben is kitett magáért Körösi megbecsülésében és népszerűsítésében. A róla szóló közlésekben Thaisz András helyét most már Horvát István, az ismert nyelvész, egyetemi tanár vette át, aki eddig is több cikket írt róla. Horvát nem volt ugyan az Akadémia tagja, de tudományos körökben sokat vitatott munkássága ellenére ismert személyiségnek számított. 1833-ban azzal jeleskedett, hogy „Tudós Körösi Csoma Sán-15 Tudományos Gyűjtemény. 1830. II. 113-119; Duka Tivadar: Körösi Csoma Sándor dolgozatai. Bp. 1885. 73-89. 16 Nemzeti Társalkodó. 1832. II. 4. sz. 63-63.
