Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1105 Feltételezhetően a gépállomások magas munkadíjai, s ezzel szemben az elvégzett munka gyakran rossz minősége miatti panaszok is hozzájárultak, hogy 1952. szeptember 25-én az MDP Politikai Bizottsága ismét a gépállomások munkájának megjavításáról tárgyalt.63 Fő téma most is a politikai kérdés, de egyes részeknél előjönnek a valóságos problémák is, bár a vita végén meghozott határozat elkeni a pártvezetés felelősségét, és a minisztertanácsra hárítja a feladatok megoldását. Megállapítják, hogy a gépállomások 1952-ben féléves tervüket csak 90%-ban teljesítették, s a termelőszövetkezetek számára munkájuk 63%-át fordították. „A gépállomások munkájának agrotechnikai minősége az elmúlt évhez képest nem javult. A gépállomási vezetőknél az agrotechnika betartásával szemben nagyfokú közömbösség, a traktoristák jelentős részénél pedig ellenállás van. (A rossz agrotechnikai munka a bércsalás elterjedt formája.) Az agronómusok a gépállomásokon nem töltik be feladatukat, főként adminisztratív kérdésekkel foglalkoznak, és nem fordítanak gondot a munka minőségi ellenőrzésére." A súlyos hibák és hiányosságok legfőbb oka a gépállomások vezetésében és a Földművelésügyi Minisztérium nem kielégítő munkájában van, mert nem segítette és ellenőrizte rendszeresen a gépállomások munkáját. Elmarasztalja a minisztériumot azért is, mert kevés gyakorlati segítséget adott a gépállomások vezetőinek és bürokratikus intézkedéseivel sokszor nehezen megoldható feladatok elé állította a gépállomások vezetőit. 1948-49-ben a gépállomási hálózat kiépítésekor pártutasításra állítottak politikailag megbízható munkáskádereket a gépállomások élére. Most azt állapítják meg, hogy ,,a gépállomások vezető kádereinek politikai, műszaki és agrotechnikai képzettsége alacsony színvonalon áll, kevés vezető káder végzett agráregyetemet, vagy mezőgazdasági akadémiát. A legnagyobb hiány a műszakilag képzett káderekben mutatkozik. Biztosítani kell, hogy 1954 végéig minden gépállomási igazgató elvégezze a Mezőgazdasági Akadémiát, vagy az egyetemet és a jövőben gépállomási igazgatónak lehetőleg olyan személyt kell kinevezni, aki mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkezik."6 4 A határozat a megyei és járási főagronómusok legfontosabb feladatává teszi a gépállomások munkájának segítését és ellenőrzését. A főbb mezőgazdasági munkák előtt a gépállomás agronómusait utasítani kellett meghatározott munkák elvégzésére, akik ennek alapján oktatták ki a traktorosokat. A szocialista szép szólamok mellett, még egy vezető párttestület határozatából is kiderül a korabeli agrotechnika primitív szemlélete. „A gépállomásokat a fejlett agrotechnikai eljárások elterjesztésének központjaivá kell tenni. Ezt a politikai és szakmai nevelés mellett elő kell segíteni kötelező agrotechnikai előírásokkal is. (20 cm-nél sekélyebben nem szánthatnak, kötelesek az előhántós ekét használni, és úgy vetni, hogy a növények sorköze géppel művelhető legyen.)." A termelőszövetkezetek és gépállomások viszonyának szorosabbá tétele érdekében „felelőssé kell tenni a termelőszövetkezeteket a földek gépi munkára időben való előkészítéséért, a traktoros brigádok kiszolgálásáért, a gépállomásokat pedig a munkák határidőre és jó minőségben való elvégzéséért és a termelőszövetkezetek támogatásáért. Az 1953. 63 MOL - M 276. f. 53/107. öe. 64 Uo.