Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103
108 CSETRI ELEK nem értette a magyar hangokat. Nyílván Körösiről van szó, aki Buharába, illetve Tibetbe igyekszik, hogy a dalai láma gyűjteményének kéziratai között kutasson. Minden remény megvan arra, hogy a magyar eredetkérdést kutató Körösit rövidesen „hazafiúi buzgósággal" itthon ölelhetik.1 2 Körösinek Nyugat-Tibetben folytatott kutatásairól nemsokára ismét az a Thaisz András, a Tudományos Gyűjtemény szerkesztője írt részletes beszámolót angol és osztrák tudományos folyóiratok cikkei alapján a Külföldi Literatúra rovatban, az az írástudó, aki olyan lelkesen állott a magyar tudós mellé mindjárt utazása kezdetén. Anélkül, hogy részleteire kitérnénk, mindössze summázzuk mondanivalóját. Először erdélyi és göttingai tanulmányairól, horvátországi útjáról szól, majd rátér keleti utazására, mely Havasalföldön, Bulgárián, görög területeken, Egyiptomon, Közel-Keleten át Teheránig tartott. Miután itt megpihent és hazai segélyért folyamodott, annak késése miatt Willock segítségével Buharáig utazott. Miután itt orosz seregek érkezésének hírét vette, kénytelen volt délkeletnek fordulni és az afganisztáni Kabulba utaznia. Onnan Pesawarba utazott, majd Kasmírba, onnan meg Lehbe, Ladak fővárosába jutott. Innen a hegyeken át Járkendbe szándékozott utazni, de a „terhes utak" és a kínai hatalom európai utazók iránti gyanakvása miatt kénytelen volt Lehbe visszatérni. Itt találkozott Moorcrofttal (1822), akinek megbízatása alapján a tibeti nyelv tanulmányozását folytatta 1824-ig. A cikkben szóba kerülnek a Körösi által tanulmányozott anyagok, a tibeti nyelv grammatikája és a tibeti szent könyvek 320 kötetes gyűjteménye, melyet szanszkritból fordítottak nyelvükre. Két év után Körösi Szabáthuba utazott, de Tibetbe szándékozik visszatérni vizsgálódásai folytatására. Itt hallunk először arról, hogy a tibeti grammatika és szótár elkészítése fontos feladat volna. És itt következik a tibettudományok mai napig érvényes értékelése, ami abban áll, hogy „betöltene egy hézagot a Nyelv-tudományban, s megkönnyebbítené a Tibettel való kereskedést. A Tibetiek vallási systemájoknak, úgy nem különben mesés vagy igaz történeteiknek felvilágosítása hasonlóképen nevezetes hézagot töltene be a Nemzetek és emberiség történet-írásában." Thaisz megjegyzi, hogy a cikk alapján mindenki meggyőzödhetik Körösi kutatásainak haszna felől, ugyanakkor arról is, hogy „Ásiában semmit se kereshetünk, semmit sem találhatunk tzélunkra nézve". Nemsokára közölni fogják Horvát István ezzel kapcsolatos rajzolatját és remélik, hogy Körösi is történeti felvilágosításokat fog nyújtani hazánkra nézve.13 2. Az „utazások divatja" korában a nagy keleti kutatónkról szóló tudósítások fontos és közérdekű tudományos kérdésekről tájékoztatták az újdonságokra, nemzetünkre vonatkozó hírekre éhes magyar olvasóközönséget, de a Tudományos Gyűjtemény jellegénél fogva elsősorban az írástudókat, a felsőbb értelmiséget szolgálta. Az 1825-ben Széchenyi István kezdeményezésére alapított Magyar Tudós Társaság még a megfelelő szervezeti kereteket, megnyilvánulási formákat kereste. Tudnunk kell azonban, hogy az általunk Széchenyi nevéhez fűződő akadémia-alapítás jelentőségét 1825-ben a Tudományos Gyűjtemény nem ismerte fel. Jellemző ezzel kapcsolatban, hogy a folyóirat végén, az Intézetek rovatban a legkülön-12 Tudományos Gyűjtemény. 1826. IV 123-127. 13 Tudományos Gyűjtemény. 1826. IX. 105-110.
