Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1094 NAGY JÓZSEF sodtermelés esetében közvetlenül a betakarítás után a talajt tarlóhántás helyett sekélyen (8-10 cm mélyen) meg kell szántani és a vetést haladéktalanul, legkésőbb július 15. napjáig el kell végezni."3 7 A tarlóhántás végrehajtását és a másodvetés elvégzését a megyei tanács végrehajtó bizottságának kellett irányítani és ellenőrizni. Ugyancsak rendelet szabályozta a lucerna, vöröshere- és baltacímmag kötelező termelését.3 8 Aki ezen növényeket 800 n.ölet meghaladó területen termelte, az köteles volt a bevetett terület fele részén magot termelni. Volt több olyan növény, amelynek elterjesztésével az 1950-es években erőteljesen foglalkoztak. Ilyen volt a rizs, a gyapot és a gumipitypang. A rizstermelés meghonosításával már az 1930-as években folytak kísérletek Magyarországon. Ezek a kísérletek 1945 után is folytatódtak minden állami támogatás nélkül, sőt 1948-ban egy rendelet előírta, hogy „mindazok, akik rizstermeléssel foglalkoznak, rizstermelést előmozdító hozzájárulást kötelesek fizetni."3 9 Ez a hozzájárulás progresszíven emelkedve évente és holdanként 5 kh esetén 100 kg, 15 kh esetén 300 kg hántolatlan rizs termelői árával volt egyenlő, ami a rizs forgalmi árát tekintve komoly terhet jelentett. 1950-től azonban a gazdasági önállóságra törekedve az állam is támogatta a rizstermelést. Kezdetben az ország déli területein indult be üzemi méretekben a termelés, de az 1950-es évek közepén már a Hortobágyig felhúzódott a terület északi határa. A növényápolási jó tanácsokat a rizstermelés sem nélkülözte, bár az ismertebb növényekhez viszonyítva a teendőket röviden elintézi. „A vetés előtt be kell fejezni a szükséges műszaki munkát. A vetést szelektált maggal legkésőbb április 30-ig végezzék el. Vetés után a rizstelepeket azonnal el kell árasztani. A fejlődés során többször végezzenek gyomirtást és hajtsák végre a szükségszerinti vízcseréket. A rizstelepeket aratás után, amint a talaj, nedvességi állapota megengedi, mélyen meg kell szántani."4 0 A magyar mezőgazdaságban teljesen ismeretlen növény volt a gyapot. A magyarországi természeti és termelési adottságok nem voltak kedvezőek a gyapottermelésre. A gyapot fejlődéséhez és beéréséhez legalább 5 hónap fagymentes időre, 14 ezer óra napfényre és 150 napi átlag 20 fokos hőmérsékletre van szükség. A Micsurin és Liszenko szovjet biológusok természetátalakító tanain nevelkedett és azokat magukévá tevő magyar agrártudósok azonban úgy vélték, ha a Szovjetunióban megterem, akkor Magyarországon is meg kell teremnie. 1949 januárjában rendelet jelent meg, amely úgy intézkedik, hogy „a gyapot, a hamvas gumipitypang és egyéb különleges növények meghonosítása, nemesítése és termeltetése céljából véleményező és javaslattevő szervként Gyapottermesztési Tanácsot kell létesíteni."4 1 Mielőtt azonban ezek a kísérletek eredményre vezettek volna, ráállították a gyapottermelésre a dél-bácskai és békési állami gazdaságokat és több száz holdon megindították a termelést. Ráadásul az 1952-es aszályos, meleg, száraz ősz viszonylag jó termést hozott. A micsurini biológia hívei megvalósulni látták elképzeléseiket. Bár a termelés kimondottan nagyüzemi keretek között történt, 37 16.069/1950 (VI. 15.) FM. számú rendelet. Rendeletek Tára 1950. 1021. 38 16.063/1950. (VI. 7.) FM. számú rendelet. Rendeletek Tára 1950. 1013. 39 11.450/1948. Korm. sz. rendelet. Magyar Közlöny 1948. november 14. 40 2005/1950. (II. 14.) MT. Rendeletek Tára 1950. 457. 41 410/1949. (I. 15.) Kormányrendelet. Rendeletek Tára 1949. 173.
