Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1095 a növényápolási jótanács így sem maradt el: „A foszfortartalmú műtrágyák kiszórását ősszel, vagy koratavasszal végezzék. A vetéshez kénsawal csávázott, tisztított vetőmagot használjanak és a vetést legkésőbb április végéig fejezzék be. Kelés után legalább háromszor, ezen kívül minden esetben, amikor a talaj megcserepesedik vagy elgyomosodik, kapálni kell. Emellett végre kell hajtani a szükséges ritkítást és kacsolást. A gyapot szedését a tokok érési időrendjének megfelelően folyamatosan végezzék."4 2 A gyapottermelés azonban — bár 1956-ig próbálkoztak vele —, mégsem honosodott meg Magyarországon. A gyapot tokja szeptember vége és október közepe között érik be és kerül szedhető állapotba. Magyarországon ekkor már az átlagos napi hőmérséklet a 10 fokot is alig haladja meg és különösen, ha ez tartós őszi esővel párosul, az a gyapottermés végét jelenti. Voltak olyan növényi kultúrák, amelyeknek termelését erőteljesen szorgalmazták, mint pl. a gumipitypang, vagy a kenaf, de ennek ellenére kísérleti termelési szinten nem jutottak túl. Voltak olyan növények is, amelyeknek termelése csak egyes régiókra volt kötelező érvényű. Ilyen volt, pl. a makói hagyma, vagy a szegedi és kalocsai fűszerpaprika. Ezeknek átvételére az állami vállalatoknak szerződést is kellett kötni. Látszólag tehát igen kedvező megoldás volt, hiszen a termelő biztosítva volt terméke értékesítéséről. Csak ezt az árat az állami felvásárlás szabta meg még a szerződéskötéskor, s gyenge termés esetén a termelő nagyon rosszul járhatott. A termelési kötelezettség mellett voltak olyan szabályozások is, amelyek az „élenjáró szovjet mezőgazdaság" eredményeit akarták átültetni a magyar mezőgazdaságba. Egy 1951 augusztusában kiadott növénytermelési rendelet pontonként felsorolja ezeket a kiváló termelésnövelő módszereket. Javasolják, hogy gabonánál a tenyészterület egyenletesebb kihasználása, a napfényeloszlás és a megdőlési veszély csökkentése érdekében 225.000 kat.holdon alkalmazni kell a keresztben-hosszában való vetést - tavaszi kalászosoknál a korai beérés és a termelőképesség fokozása érdekében 1952-ben 30.000 hold tavaszi búzánál és 120.000 hold tavaszi árpánál jarovizált vetőmagot kell elvetni. Ez a jarovizálás (megfiatalítás) Liszenko eljárása volt, ami azt jelentette, hogy őszi búza, vagy árpa vetőmagot különböző vegyi eljárásoknak vetettek alá és ezzel magasabb terméshozamot értek el. - A rendelet előírta, hogy a kukorica, napraforgó, fűszerpaprika termelésénél az állami gazdaságok és szövetkezetek vetésterületüknek legalább 30%-án négyzetes vetést, illetve ültetést alkalmazzanak. A négyzetes vetés a növények későbbi könnyebb gépi, vagy fogatos megmunkálását segítette elő, a vetésnél azonban sokkal nagyobb idő és energia ráfordítást igényelt. - A rozs, lucerna, kukorica és napraforgó esetében lehetőleg minél nagyobb területen kellett alkalmazni a pótbeporzást. Ennek a szovjet tanácsadók megállapítása szerint ugyancsak termésnövelő hatása volt. Rozsnál és lucernánál ez a művelet úgy történt, hogy virágzás idején egy 4-5 méter hosszú ponyvát végig húztak a táblákon, miáltal a virágpor levegőbe került, majd egységesen beborította a növényzetet. Párévi kísérlet után azonban kiderült, hogy ez legfeljebb minimális termésnövekedést jelent, amivel a ráfordított munkaidő nem volt arányban.4 3 Ez a pótbepor-42 2005/1950. (II. 14.) MT számú határozat. Rendeletek Tára 1950. 457. 43 1027/1951. (VIII. 26.) MT számú határozat. Rendeletek Tára 1951. 404.
