Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075

1082 NAGY JÓZSEF s azután újra egyénileg akarnak gazdálkodni. A földművesszövetkezetek mai for­májukban nem segítik, hanem rossz vezetőségeik miatt legtöbbször akadályozzák a tábláscsoportok létrejöttét. Pártszervezeteink elhanyagolják ezt a kérdést és sok helyütt ellenséges a magatartásuk a közösen termelő csoportokkal szemben."14 Az előterjesztés javasolja, hogy november 15-ig dolgozzák ki a termelő szö­vetkezeti csoportok működési alapszabályát. A tervezet két alaptípust említ, az egyik a táblás termelőcsoport, ahol a termelési folyamat egy része egyéni, családi műveléssel történik, s a jövedelem elosztását a beadott föld aránya szabja meg. A másik a közösen termelőszövetkezeti csoport, ahol a földművelés szövetkezeti munkaszervezettel történik, a jövedelmet pedig részben a végzett munka, részben a beadott föld alapján osztják szét. Ez tehát földjáradék, amit a tervezet a meg­termelt javak 25-30%-ában javasol megállapítani, azért, hogy a belépés a közép­parasztok számára szimpatikusabb legyen, amit azonban később csökkentenének. Ez a tervezet még el tudja képzelni azt is, hogy a termelők nem teljes földterü­letükkel lépnek a szövetkezetbe, csupán azt kötné ki, hogy a „tag által egyénileg művelt terület nem haladhatja meg a szövetkezeti termelésbe beadott föld nagy­ságát." Ugyancsak eltér a később megvalósított tervektől az az elképzelés is, hogy „a közösen termelő szövetkezeti csoportokat általában nem önálló szervezetként szervezzük meg, hanem általános, egységes falusi szövetkezetté fejlesztendő föld­művesszövetkezetekben, vagy földbérlő-szövetkezetekben." Ez a bizonytalanságokkal tűzdelt tervezet nem tükrözi vissza azt a hevületet, amivel a kommunista vezetés szorgalmazta a szövetkezetek létrehozását. Hason­lóan bizakodó, bár ekkor még mértéktartó Rákosi Mátyásnak a Központi Vezető­ség 1948. december 9-i ülésén elhangzott beszéde: „A majdnem kétmillió apró birtok, melynek jó része gyakran fél- és negyed holdas darabkákból áll, rendkívül megnehezíti nemcsak az olcsó, de a tervszerű termelést is. Hazánkban most több mint 300 földműves termelőszövetkezet működik. Jelentékeny részük azoknak a bérlőknek a szövetkezete, akik most vették át a kulákok eddig bérletben lévő földjeit. Rizstermelésünk majdnem kizárólag szövetkezeti és hozzátehetjük, jó­részt álszövetkezeti kezekben van. Emellett azonban nincsen olyan községe az országnak, ahol ne terveznének szövetkezetet, helyenként egész csomót. - A mi véleményünk szerint nem szabad az új szövetkezeteket elsietve, megfelelő vezetők és káderek nélkül létrehozni. Rendkívül vigyázni kell arra, hogy a szövetkezés önkéntes legyen. Nyomás, vagy erőltetés kárt okoz. - Mi javasoltuk a földműve­lésügyi kormányzatnak, hogy a szövetkezeteknek ne csak gazdaságilag menjen a segítségükre, ne csak gépekkel, vetőmaggal, szerződési előnyökkel, adóztatási könnyítésekkel, hanem a szervezésben is nyúljon a hónuk alá. A meglévő és mű­ködő szövetkezetekből válassza ki azt a három, vagy négy termelőszövetkezeti típust, amely legalkalmasabb a fejlődésre és legéletképesebb. Dolgozza ki ezeknek a termelőszövetkezeteknek a működési szabályzatát. A működési szabályzat ki­dolgozásánál elsősorban a tényleges helyzetből, a már meglévő tapasztalatokból induljon ki és ezeket a működési szabályzatokat bocsássa az összes szövetkezetek 14 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom