Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1083 rendelkezésére".1 5 Tehát itt még azt hangoztatja, hogy nem szabad elsietni a szervezést és vigyázni kell az önkéntességre. Az idő azonban sürgetett, s a kapkodó, át nem gondolt intézkedések most kezdtek bosszút állni. Augusztus végétől több mint százezer hold gazdagparaszti föld került olyan falusi nincstelenek birtokába, akiknek sem felszerelése, sem termelési tapasztalata nem volt. A Rákosi által említett 300 földbérlő-szövetkezet csak a tervekben szerepelt, s november végén félő volt, hogy újabb hatalmas területek maradnak megműveletlenül. A íoldművesszövetkezetek, amelyekhez ezek a területek hivatalosan tartoztak, annyi megpróbáltatás után nem mertek és nem akartak újabb „vad" szövetkezeteket létrehozni, ezeknek a kallódó földeknek a problémájára azonban a Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottság tervezete sem mutatott megoldást. Az MDP KV Politikai Bizottsága december 9-én tárgyalta meg a már rendelettervezetbe foglalt anyagot, s kisebb módosítás után jóváhagyta.16 A „íoldművesszövetkezetek és földbérlő-szövetkezetek termelőszövetkezeti csoportjairól" szóló 14.000/1948. sz. kormányrendelet már december 10-i dátummal napvilágot látott.1 7 A rendelet jelentőségét mutatja, hogy az eredetileg tervezett FM rendelet kormányrendeletként jelent meg. A rendelet szövegéből két következtetést azonnal le lehet vonni. Az egyik az, hogy itt még látszólag bürokratikusán komolyan veszik a törvényességet: „ termelőszövetkezeti csoport csak a földművelésügyi miniszternek a Magyar Országos Szövetkezeti Központ meghallgatása után adott engedélye alapján működhetik. A termelőszövetkezeti csoport gazdálkodásának módját és tiszta jövedelmének felosztását a jelen rendelethez I—III. szám alatt mellékelt mintaszabályzat felhasználásával állapíthatja meg. A szabályzat a termelőszövetkezeti csoport tagjaira ezek aláírásával válik kötelezővé, hatályba azonban csak akkor lép, ha azt a MOSZK meghallgatása után a földművelésügyi miniszter jóváhagyta." A másik következtetés — ahogy az a rendelet címében is szerepel —, hogy ezek a szövetkezetek nem önállóak, hanem a földművesszövetkezetek leányvállalatai. „A szövetkezet szerveinek mindazok a határozatai, amelyek a szövetkezet tagjait általánosan érintik, a termelőszövetkezeti csoport tagjaira is vonatkoznak; ugyancsak megilletik őket mindazok a jogok, amelyek a szövetkezet tagjait tagsági minőségükből folyóan illetik. A termelőszövetkezeti csoport működésével kapcsolatos közös ügyek lebonyolítása a szövetkezet űtján történik, amely ezeket rendes ügyvitele keretében intézi." A rendelet értelmében a termelőszövetkezeti csoport minden adminisztratív munkáját a könyveléstől az anyagnyilvántartásig, külön kezelve, a földművesszövetkezetnek kellett végezni. A rendelet szövegében a földbérlő-szövetkezetről már alig esik szó, legfeljebb utalásképpen, hogy aki bérelt földdel lép a termelőszövetkezetbe, annak földjáradék nem jár. A rendelet mellékleteként közölt három alapszabályzat-minta választási lehetőséget biztosított a különböző termelőszövetkezeti típusok megalakításához. 15 Részlet a KV 1948. november 27-i ülésén tartott beszédből. Válogatott beszédek és cikkek. Bp., 1950. 352-355. 16 MOL - M 276. f. 53. es. 16. öe. 17 14.000/1948. Kormányrendelet. Rendeletek Tára. 1948. december 18. 278. sz.
