Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 1003 tedik században hűbéri kontextusban használták. A vazallust és dominus-át öszszekötő kapcsolatot akkor tekintették természetesnek, ha ez a kapcsolat örökletes és legitim volt. A tizenharmadik században e szót az uralkodót és a népet összekötő kapcsolatok leírására kezdték el használni. A késő középkori európai államok többségének ereje abból adódott, hogy lakosaik számára természetesnek tűntek.11 6 A Trew Law alcímében olvasható „természetes alattvalók" („naturall Subjects") elnevezést meglátásunk szerint akkor értelmezzük helyesen, ha kiemeljük, hogy természetes alattvalónak az számított, aki az adott királyságba beleszületett. A természetes alattvaló a regnum-ba beleszületett, következésképpen a rex-hez hűséges, iránta nyilvánvaló és természetes módon engedelmes alattvaló volt. A természet törvénye írja elő mindenki számára, hogy hűséges legyen a communitas perfectissima-nak számító közösség, a regnum és annak természetes kormányzója, az uralkodó iránt. Ez szoros összefüggésben áll azzal a már megvizsgált gondolattal, miszerint az emberi természetnek megfelel, abból elengedhetetlen módon következik, hogy közösségben illetve legfelsőbb szinten politikai közösségben, államban éljen. Egészen szélsőséges esetben az ilyenen kívül élőket nem is tekintették embernek. Aquinói Szent Tamás véleménye az volt, hogy az erkölcsös polgárnak a halálos veszedelemnek is ki kell tennie magát a számára természetes közösség, a szülőhaza védelme érdekében. Genti Henrik egyenesen Krisztus keresztáldozatához hasonlította, ha valaki csatában „életét adja barátaiért".117 Annak mintájára, ahogy a keresztes hadjáratok idején adókat szedtek pro defensione (necessitate) Terrae Sanctae, rövidesen szokásba jött, hogy adót szedjenek pro defensione (necessitate) regni, majd a 13. század közepétől elsősorban Franciaországban ad defensionem (tuitionem) patriae vagy — ahogy IV (Szép) Fülöp idején megfogalmazták — ad defensionem natalis patriae!118 Az orleans-i szűz felkiáltása szerint mindazok, akik Franciaország szent királysága ellen háborút viselnek, Krisztus király ellen hadakoznak.11 9 Ez a nézet tökéletesen alátámasztja azt az állításunkat, hogy a Teremtő akarata és a természetjog egybeesése révén a haza, a szülőhaza szeretete és ebből következően az annak vezetői iránti hűség és engedelmesség a természet törvénye által diktált szükségszerűség, a lehető legtermészetesebb emberi érzés és kötelesség, amelyet például Franciaország esetében számos más, természetfölötti elembe vetett hit hagyományosan meg is erősített. B.Guenée mértékadó középkori példákat hoz fel a „naturalis" kifejezés és társai jelentéstartalmára és jelentőségére. Az 1220-ban meghalt Wales-i Gerald a welszieket országuk „természetes lakóiként" írta le. A 13. század közepén a párizsi egyetem domonkos tanárai meghatározták a fraternitas naturalis fogalmát, ami egy adott királyságban lakók közötti köteléket jelentette és egyben megakadályozta, hogy a királyság határain túlmutató szövetségekre lépjenek bárkivel.120 A 13-14. század fordulóján a franciák már különbséget tettek a regnum-on belül születettek és a kívülről jövők (de foris venientes) között, akiket az „extranei" szóval is illettek, amint korábban ezt a kifejezést akkor is használták, ha valaki 116 B. Guenée: States and Rulers in Later Medieval Europe. New York, 1985; 64. 117 Kantorowicz i.m. 1957; 244. 118 Uo. 236. 119 Uo. 255. 120 Guenée i.m. 1985; 64.
