Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
1004 RADÓ BÁLINT egy másik grófságból vagy városból érkezett.12 1 A századfordulótól kezdve viszont kifejezetten a „külföldieket" értették rajta, akik semmiképp sem számíthattak természetes alattvalóknak. Guenée határozottan állítja azt is, hogy a 14. század elejére megjelent a „nemzeti érzés", mely bár még sokat erősödött és alakult a századok folyamán, már ekkor jól kitapintható volt. 1328-ban III. Edward angol király ugyan magának követelte Franciaország trónját a Capet-dinasztia kihalása után, hivatkozási alapja pedig a leányági örökösödés volt, de nem csupán a nőági örökösödés semmisnek nyilvánítása okán nem fogadták el őt a franciák királyuknak — ezáltal megalapozva a százéves háború közvetlen előzményeit — hanem azért sem, „mert egyszerűen angol volt".122 A Valois-k dinasztiáját megalapító, VI. Fülöp néven trónra kerülő Valois Fülöp azért lehetett király Franciaországban, „mert a királyságban született" - amint erről egy angol krónika is beismerőleg tudósít.123 A fentiek alapján már többet tudunk a „természetes király" és „természetes alattvalói" kapcsolatának lényegéről. Egy, a királyságban született, abba „beleszületett" személy az ugyanazon királyságba „beleszületett" király természetes alattvalója, és a 11-12. században a hűbéri érvelésben használt „naturalis" szó értelméhez hasonlóan természetes engedelmességgel és kötelezettséggel tartozik természetes királyának. Amint Jakab a Trew Law-ban ezt többször hangsúlyozta is, mind az ilyen „természetes alattvaló", mind pedig a „természetes király" „természetes buzgósággal (lelkesedéssel)" („natural zeale") viseltetik szülőhazája, a „naturalis" szóval egy tőről fakadó „natiue countrie" iránt. Ezt a természetes és éppen ezért nagyon szoros kapcsolatot a természet törvénye alakítja ki — Jakab nem is csupán a „természetes Király", hanem az ezzel egyenértékű „természetes Atya" kifejezéssel is él — erejét tehát konstitutív módon a természetjogból veszi, legitimmé, törvényessé „Természet Törvénye által" válik. Ugyanakkor — amint Jakab íija124 — a „Koronázáskor" válik ténylegesen látható erős kapcsolattá, mondhatnánk a deklaratív szerep a koronázás aktusának, illetve a Jakab nyomán már tárgyalt koronázási eskünek, azaz a természetjog erejével bíró „fundamentális törvényeknek" jut. A király a regnum-ot természetes úton, születése révén megörökli, de ezzel együtt valamennyi odaszületett „természetes alattvalóját" is. A „természetes", törvényes király a természetjog révén „természetes", törvényes alattvalóit a királysággal együtt örökbe kapja, azok az ő örökletes alattvalói lesznek. Orökletesség és legitimitás együtt jelentették és biztosították azt, hogy ez a kapcsolat uralkodó és a népe között „naturalis", természetes, pontosan a 11-12. században a hűbéri kapcsolatból vallott felfogásnak megfelelően. Ahogy a hűbériségben, úgy Jakab számára is az orökletesség és a legitimitás jelentették a természetes kapcsolatot. Az előbbiben dominus és homo, az utóbbiban rex és subiectus viszonyáról volt szó. A király és a nép egymás természetes partnerei. Mindkét félnek természetesek kötelességei is. Az itt vizsgált részben Jakab király még az uralkodó pozícióját és kötelességeit tárgyalja. Ezek a kötelességek — éppúgy, mint az alattvalókéi — a 121 Uo. 64. 122 Uo. 64. 123 Uo. 64. 124 Abszolutizmus 1997; 13.
