Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 1001 Istennek a Bibliában kifejezésre juttatott kinyilatkoztatott akarata volt az, amire a kormányzat épült, hanem a természeti törvény, amely mindenki szívébe beíratott és amelyet az ész segítségével lehetett felismerni."9 6 Ez egyszer azt jelenti, hogy — mint láthattuk — a kormányzás keresztények és nem keresztények számára egyaránt természetes, szükséges és megvalósítható, másrészt azt is, hogy a bibliai, teológiai érveknek az abszolutista szerzők, így Jakab király politikaelméleti gondolkodásában ugyan megkülönböztetett hely jutott, de ez inkább már tiszteletbeli elsőség volt. Az érvelés igazi fundamentumát a jogi szemlélet jelentette. Ehhez elengedhetetlen volt a nyugati közgondolkodásba a 13. századtól visszakerülő, arisztotelészi értelemben vett természeti törvény fogalma, de a már szintén méltatott római jog is. Az előbbiről J.P Sommerville egyenesen azt vallja, hogy a Stuart-kori politikaelmélet megértése teljességgel lehetetlennek bizonyul a természetjog gondolatának megfelelő ismerete nélkül.9 7 „A természeti törvény koncepciója központi jelentőségű volt az abszolutisták gondolkodásában."9 8 A Szentírás csak megerősítette az abszolút királyi hatalom mellett szóló érveket. Az ultima ratio azonban a természetjog volt. „Az abszolutizmus melletti érvelés lényege a következő volt: Természeténél fogva az embernek társadalomban kell élnie. De a társadalom nem maradhat fenn, hacsak azt nem egy szuverén kormányzó irányítja. így tehát a természet megköveteli a szuverenitást. Ekként a természeti törvény az, ami a kormányzókat szuverénekké teszi. Miután Isten a természet alkotója és mivel a természeti törvény Isten törvényének egy megjelenési formája, mindebből az következett, hogy az uralkodók egyedül Istentől kapják szuverén hatalmukat."99 Fontolóra kell vennünk, hogy a leges fundamentales, ha nem emelkedhettek is a lex naturalis-szal azonos rangra, de mindenesetre a kora újkori politikai gondolkodók széles köre szerint, bár tételes törvényeknek számítottak, bizonyos értelemben a természetjog erejével bírtak. Ezért kézenfekvőnek találjuk, hogy Jakab király a kormányzat alapjainak a fundamentális törvényekből való levezetése után a természeti törvényből következő érveket tárja az olvasók elé. Különösen szembeötlő, hogy a fundamentális törvényekről szóló bekezdés legutolsó mondatában a koronázási esküvel azonosítja az alaptörvényeket, a természetjogot vizsgáló következő bekezdés legelső mondatában pedig azt állítja, hogy a koronázás alkalmával válik „a Király minden hűbéresének természetes Atyjává" a természet törvénye révén. Nézetünk szerint tovább kell időznünk a természeti törvény implikációinál, és ha az imént a szóhasználatot említettük, most számba vesszük a Trew Law azon helyeit, ahol Jakab a „természet", „természetes", „természeti" szavakat illetve ezek egyéb derivátumait említi. Első helyen magának a műnek az alcímét kell felhoznunk, ahol a „természetes alattvalók"100 („naturall Subiects") kifejezéssel találkozunk. Ezt tudvalevőleg a szerző a főszöveg elején megismétli. Nem az említés sorrendjében haladva, hanem tematikailag csoportosítva a kifejezéseket 96 Sommerville 1986; 12. 97 Uo. 12. 98 Uo. 12. 99 Uo. 47. 100 Abszolutizmus 1997; 10.
