Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
1000 RADÓ BÁLINT az a gondolat, hogy Szent Tamás révén a természetjogi gondolkodás megalapozásában a katolikus teológusok és filozófusok minden szempontból megelőzték a protestánsokat. Ugyanakkor alapvetően helytelen volna a ius naturale gondolatát csupán a katolikus teológia hitbizományaként felfognunk, mégha a protestánsok kezdeti idegenkedése az emberi ész méltóságával kapcsolatban tagadhatatlan tény is. Sommerville kifejezetten hangsúlyozza, hogy nem is csupán az anglikánok, de a puritán írók is osztották a természetjogi gondolatok többségét.89 „Végeredményben a protestánsok azt tartották, hogy a megromlott emberi természet nem teljesen homályosította el az embernek a jó és a rossz megkülönböztetésével kapcsolatos képességét."9 0 Sommerville a természetjogi alapelvekből következő, az állam és a kormányzat szükségességéről való meggyőződéssel kapcsolatban azt írja, hogy bár a protestáns politikaelméleti írók jobbára csak az ősbűn utáni állapothoz kötötték a kényszerítő kormányzatot, egyben azt is állították, hogy már a Paradicsomban is létezett kormányzat.9 1 Abban tulajdonképpen a katolikus és protestáns szerzők döntő többsége egyetértett, hogy már a bűneset előtt is szükség volt valamiféle koordinált irányításra, de csak az emberi természet megromlása tette szükségessé, hogy büntetéseket helyezzenek kilátásba azok számára, akik a magisztrátusok parancsainak nem engedelmeskedtek.9 2 Döntő jelentősége annak a felfogásnak volt, amely szerint ahhoz, hogy a tételes, pozitív törvényeknek alávessék magukat az emberek, szükség van egy olyan normarendszerre, mely független az emberi törvényektől. Ez — írja Sommerville az angol tudós közösjogász John Seiden nézeteit értelmezve — nem lehet más, mint maga az Isten által hozott és minden emberbe beoltott természeti törvény.93 Tudjuk, hogy a természeti törvénnyel összhangban nem álló „törvények", emberi rendelkezések semmisnek számítottak. Ilyen értelemben is elmondható, hogy jogtalanságot nem lehet kodifikálni. A tételes, emberi törvények feladata ezek szerint tehát az, hogy in foro externo érvényt szerezzenek annak a magasabb rendű törvénynek, melyet lelkiismerete révén vallásától függetlenül minden egyes ember „belülről", in foro interno ismer már.94 Ez a természeti törvény egyszerre intellectus, azaz belsőleg igaz és ésszerű, és voluntas, azaz Isten akaratával egyező, abból fakadó.95 Mindkét szempont arra utal, hogy valóságos törvénnyel van dolgunk a lex naturalis esetében. Térjünk ezek után vissza az abszolút királyi hatalom védelmezőinek a természetjogról vallott felfogásához! Nem csupán azt kell tudatosítanunk, hogy az abszolutista szerzők szerint az uralkodót kötötték az istenivel gyakorlatilag megegyező természeti törvények, hanem azt is, hogy az ellenállási teóriák kifejtőihez hasonlóan az abszolutisták is javarészt a természetjogból vezették le saját kormányzati elveiket. Sommerville így ír erről a kérdésről: „(Mindazonáltal) nem 89 Uo. 15. 90 Uo. 16. 91 Uo. 18. 92 Uo. 18. 93 Uo. 19. 94 Quentin Skinner: The Foundations of Modern Political Thought. Vol. Π. Cambridge, 1978; 148. 95 Uo. 149.
