Századok – 2001

MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983

VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 999 a pogányok és a keresztények számára egyaránt. A Jézus Krisztussal és a Krisz­tusban megvalósuló isteni kegyelem nyilvánvalóan nem állhat ellentétben — mivel „általa lett minden, ami lett"8 5 — a Teremtő Isten által minden emberi szívbe beleplántált, beleírt természeti törvénnyel, amely ily módon Istennek a törvénye, akarata, a Tízparancsolat morális törvényében, a lelkiismeretben megnyilvánuló, az emberrel kapcsolatos szándéka. Az üdvösség elérése a bűneset óta és követ­keztében már csakis heterosoteriologikus úton lehetséges és vált Krisztusban le­hetővé — erről a Kinyilatkoztatás, a lex divina tudósít —, de ez még távolról sem jelenti azt, hogy a lex naturalis szelleme, a Törvény szelleme — és nem betűje — érvényét vesztette volna, sőt éppen ellenkezőleg: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondám néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik."86 így értékelődött fel az emberi lelkiismeret mint Krisztus iga­zsága, mely minden emberi szív mélyén a születéstől fogva jelen van, de a gyarlóvá lett emberi természetet az Evangéliumnak kell erre újra és újra figyelmeztetnie. A lelkiismeret teremtettségbeli „adottság" mindenki számára, fórumán pedig a jó és a rossz distinktiv megállapítása, nem pedig az üdvösséget felkínáló isteni Ige szerepel. Ez utóbbi természetesen nélkülözhetetlen minden transzcendens és immanens jó eléréséhez mint Isten kegyelme, hiszen a kegyelem nélküli „önér­dem" fogalma az ősbűnnel végérvényesen értelmét vesztette. Mégis, a fentieknek megfelelően létjogosultságot nyert a „teológiaiak" mellett a Macrobius óta meg­különböztetett négy ún. sarkalatos, „politikai" erény is, akár még mint az üdvös­ség útjára való „rálépés" módja is: „Actus virtutis politicae non est indifferens, sed est de se bonus, et si sit gratia informatus, erit meritorius."87 A lelkiismerethez hasonlóan ontológiai jellegű az emberi , józan ész" is, me­lyet szintén gyakorta azonosítottak a természeti törvénnyel. Alá kell húznunk, az abszolutista teoretikusok a kora újkorban éppen úgy elfogadták a természeti törvényből következő legfontosabb presszimákat, mint politikai teológiai ellenlá­basaik, az ellenállási elméletek kifejtői és védelmezői. Ezek közül a premisszák közül a legáltalánosabb a kormányzat szükségességébe vetett megrendíthetetlen hit volt.8 8 A természetjogi érvelés alapján az ember társadalmi és politikai lény, az állam — ellentétben Szent Ágoston véleményével — nem szükséges rossz, hanem egyszerűen szükséges — ha az emberi gyarlóság miatt alkalmazandó kény­szerítő eszközeit sokszor rossznak véljük is —, létrejötte természetes és megfelel az emberi „hajlamnak", annak, hogy ha egyszer az Isten bizonyos földi célokat is állított az ember elé, azokat a lehető leghatékonyabb eszközökkel igyekezzék is megvalósítani. Ezen eszközök felismeréséhez és használatához kapta az észt Isten egyik legfontosabb ajándékaként. Ha a természetes eszét követi, az ember Isten akaratának megfelelően sokat megvalósíthat földi boldogságából. Ez a ke­reszténységen kívüli világról ugyanúgy elmondható, mint a keresztényekről. Jogos 85 Jn. 1, 3. 86 Mt. 5, 17-18. 87 Walter Ullmann: Principles of Government and Politics in the Middle Ages. London, 1961; 248. 88 J. Ρ Sommerville: Politics and Ideology in England, 1603-1640. London, 1986; 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom