Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341
352 ERDÉLYI GABRIELLA azonban minden bizonnyal furcsák és idegenek voltak a Jagelló udvar hírhedt lazaságához, a királyi pár közvetlenségéhez2 8 szokott magyar uraknak. Különösen Thurzó számára, aki Budán a király és a királyné személyes környezetében nőtt fel,2 9 így a (nála ráadásul 13 évvel fiatalabb) Habsburg-király távolságtartása felettébb megalázó és érthetetlen lehetett. Persze Ferdinánd ugyanilyen megütközéssel tapasztalhatta azokat a budai szokásokat, amelyek az uralkodó és a magyar arisztokrácia egymáshoz való közvetlen viszonyát tükrözték. E kölcsönös sokkot példázza a királyi vadászkert esete is. Az történt ugyanis, hogy miután Ferdinánd 1527-ben Budán azt látta, hogy a magyar urak és embereik szabadon vadásznak a királyi vadászkertben, nem habozott onnan kitiltani őket. Rendelkezése végrehajtását Lamberg Kristófra, a győri királyi hadak osztrák kapitányára, egyben újdonsült fővadászmesterére bízta, aki azonban hamarosan kétségbeesve számolt be a királynak, hogy a magyar urakkal, „akiknek minden dolog szabad, s mindenre joguk van", nem megy semmire, szóba sem állnak vele. A nádor, Báthori István együttműködéséért szintén sikertelenül folyamodott: kérésemre, hogy tiltsa meg övéinek a vadászatot, „haragosan felelt, hogy ő Felséged híve s legjobban tudja, mennyiben legyen Felséged kegyes akaratának a kedvére, de én ne merészeljem neki s a többi uraknak megtiltani a hajtást", végül pedig „nem felelt, s bosszúsan vált el tőlem" - jelentette a fővadászmester Ferdinándnak.30 Nem nehéz észrevenni a budai és a prágai jelenet kísérteties párhuzamait. Ferdinánd mindkét esetben — az ő szempontjából teljesen érthető módon — a mái- jól ismert és megbízható osztrák tanácsosok közvetítésével tárgyalt a kiszámíthatatlan és furcsa magyarokkal. Báthori és Thurzó pedig a megalázónak érzett helyzetben, amelybe Ferdinánd juttatta őket, felindultságukban szótlanul faképnél hagyták beszélgetőpartnerüket, ami haragjukon túl azt is jelzi, hogy a szokatlan szituációkkal nem tudtak mit kezdeni. Miként idegenek voltak Ferdinánd és osztrák tanácsosai Budán, idegenek voltak a magyarok is a Habsburg-király soknemzetiségű — németek mellett főleg a Ferdinánddal érkezett spanyoloktól és németalföldiektől nyüzsgő3 1 — udvarában. Az ebből fakadó rossz közérzet is, s nemcsak a rendszeres hivatali munkától való ódzkodás,32 a költségek és birtokaik gondja,3 3 arra késztethette a kormány-28 Vo. Fógel József: II. Lajos udvartartása (1516-1526). Budapest, 1917. passim. 29 Erdélyi Gabriella: Egy kivételes karrier Mohács előtti kezdetei: Bethlenfalvi Thurzó Elek. In R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Szerk. Tusor Péter. Budapest, 1998. 118-132; 1525-ben Thurzó maga mondja: „semper fui in Curia a iuventute" (ÖStA Hofkammerarchiv [=HKA] Vermischte Ungarische Gegenstände, Rote Nummer [=VUG RN] 5 A. fol. 249). 30 Thallóczy Lajos: Lamberg Kristóf, I. Ferdinánd király fővadászmestere Budán. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1 (1894) 117-119. 31 Az „udvari-spanyolok"-ra Id. Christopher F. Laferl: Die Kultur der Spanier in Osterreich unter Ferdinand I. 1522-1564. Wien-Köln-Wiemar, 1997. /Junge Wiener Romanistik 14./ 88-102, 123-131. A németalföldi jelenlétre: Sylvia Koretz: Das Niederländische Element am Hofe Ferdinands I. Ungedr. phil. Dissertation. Wien, 1970; Christiane Thomas: Von Burgund zu Habsburg. In Archiv und Forschung. Das Haus-, Hof und Staatsarchiv in seiner Bedeutung für die Geschichte Österreichs und Europas. Wien, 1993. /Wiener Beiträge zur Geschichte der Neuzeit 20./ 35-48. 32 Ezzel indokolta Ember Győző a kancellária vezetőinek itthonmaradását Ferdinánd azon kérése ellenére, hogy költözzenek az udvarba. Ember Gy.: i. m. 58. 33 „Etsi Mtas Vra paulo ante scripserat nos ideo latere consilia Mtis Vrae, quod nolimus visitare, etiam vocati accedere Curiam suam. Id si fit, non aliam ob causam, nisi quod amissis rebus
