Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341

I. FERDINÁND ÉS A MAGYAR POLITIKAI ELIT KAPCSOLATÁHOZ 353 zati munkát végző magyar urakat, hogy az uralkodó kérését, aki állandóan maga mellett akarta tartani őket, elutasítsák. A kancellária vezetői mellett Ferdinánd az országbírót is arra ösztönözte, hogy kövesse udvarát - legalábbis erre utal Thurzó azon nyilatkozata 1528 márciusában, a magyar központi kormányszervek szervezése idején, hogy az országból soha el nem megy, hacsak el nem űzik innen.34 Híven tükrözi a hazájukban mindenható urakként élő magyar főurak idegenben való kiszolgáltatottságát Thurzó évekkel későbbi keserű kifakadása: királyát arra kérte, hogy ne kényszerítse bizonyos jogai Bécsben való megvédésére, ahol belőle csak játékot űznek.3 5 Hogy a Ferdinánd melletti magyar politikai vezetőgárda nem vállalta a fe­jedelem közelségében való tartózkodást, még nem jelenti azt, hogy nem ismerték fel ennek jelentőségét és a benne rejlő lehetőségeket. Ezt jelzi, hogy sokan közülük fiaikat, unokaöccseiket, fiatal rokonaikat az udvarba küldték, hogy az uralkodó személye körüli szolgálat során elsajátítsák az egyéni érvényesüléshez szükséges nyelvtudást, viselkedésmódot, megalapozzák kapcsolatrendszerüket, és megismer­tessék magukat az uralkodóval.3 6 Thurzó a legelsők között volt, aki ezt belátva unokaöccsét az udvarba küldte, elkerülendő az ő Ferdinánddal való korai kapcso­latára jellemző nehézségeket.3 "7 Úgy tűnik tehát, hogy a Thurzó és Ferdinánd kapcsolatában Prágában észlelt bizalmatlanság jórészt a kedvezőtlen körülmények (az uralkodó távolléte, eltérő politikai hagyományok, idegen királyi udvar) okozta egymás nem ismeréséből fa­kadt. Amiből az következik, hogy ez nemcsak kettejük, de általában véve a Habs­burg-király és magyar hívei kapcsolatát is meghatározta. Az országbíró szilárd hűségét kísérő királlyal szembeni merész magatartása azonban teljesen egyedi jelenség Ferdinánd magyar táborában. Vagyis a nemcsak Prágában, de már ko­rábban is többször elhangzott fenyegetése, hogy az őt ért sérelem miatt visszavo­nul a politikától, nem magyarázható a valószínűleg általánosan érvényes bizalom­hiánnyal. et bonis non suppetant nobis viaticum" (Thurzó Ferdinándhoz, 1532. március 5. HHSTA TJA AA fasc. 20. Konv. B. 1532. П-1П. 39-40; Thurzó levelei, No. 102). 34 Thurzó Batthyány Ferenchez, 1528. márc. 4. (MOL P 1314 Családi Levéltárak, A herceg Batthyány család levéltára, Missiles, No. 50468; Thurzó levelei, No. 23) 35 „nam coram dominis bellicis Wiennae unquam ego ius meum consequi potero, ludus sit istic de me" (Thurzó Ferdinándhoz, 1531. november 1. HHStA UA AA fasc. 19. Konv. A. 1531. XI. fol. 1-2; Thurzó levelei, No. 82). 36 A fenti megállapítást a HHStA (Obersthofmeisteramt, Sonderreihe, 181, 182, 183) udvar­tartási jegyzékeiben végzett kutatás eredményeire alapozom. Ugyanis Fellner és Kretschmayr (Id. a 15. jegyzetet) csak a központi kormányzati vezetőket és beosztottakat, illetve részben az udvari főtisztviselők neveit tartotta fontosnak közreadni, de az udvartartásnak az uralkodó személye körül szolgáló és ellátásáért felelős alsóbb udvari tisztviselőket, köztük a kamarásokat, pohárnokokat, étekfogókat és egyéb szolgálókat (diener), akik között a magyar ifjak is megjelennek, nem közölte. Az I. Ferdinánd személye körül szolgáló udvari-magyarok kérdése egy külön tanulmány témáját képezi. Itt csak annyit jelzek, hogy az 1540-es és 1550-es években jelennek meg először nagyobb számban (tíz-húsz fő), az 1530-40-es évek politikai elitjének ifjú rokonai: a jegyzékekben többek között az Erdődy, Pemfflinger, Thurzó, Perényi, Báthori, Karlovics, Makedóniai, Ország, Török, Szé­kely és Újlaky nevekkel találkozunk. 37 Thurzó Bernátot 1539-től étekfogóként jegyzik Ferdinánd udvarában (HHStA Obersthofme­isteramt, Sonderreihe, 181/16).

Next

/
Oldalképek
Tartalom