Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
SZENT FERENC KÖVETŐI VAGY A SZULTÁN KATONÁI? 767 A viszály miatt Giovanni Desmanich karrierje kettétört. A misszionárius eredetileg nagy terveket táplált: szerette volna elérni, hogy a Temesközt — természetesen az ő vezetése alatt — Erdély mintájára önálló ferences kusztódiává alakítsák,69 továbbá azt remélte, hogy belgrádi püspök lehet belőle, vagy pedig — mint erre több Rómába írt levelében is félreérthetetlenül célzott — a délvidéki katolikusok főpásztorává nevezik ki temesvári székhellyel és érseki címmel.7 0 E-helyett azonban a sikeres és önfeláldozó munkát végző szerzetest leváltották még a misszióprefektusi tisztségről is, és Rómába rendelték. A karánsebesi-krassóvári misszió prefektusává a temesvári világi papot, Don Luca Diodatit nevezte ki a Kongregáció.7 1 Desmanichnak csak két évvel később sikerült tisztáznia magát, ekkor ismét misszióprefektusnak nevezték ki, ám működését Lippára korlátozták. Karánsebesen a bosnyákokat egyébként üldöző, de a katolikusok viszályát örömmel látó karánsebesi bán, Barcsay Ákos későbbi erdélyi fejedelem segítségével Desmanich átvette az itteni volt jezsuita rezidenciát. A bán kijelentette, hogy csak Desmanich lehet itt a missziófőnök, ha bárki más jönne ide prefektusnak, az ezért az életével fizet.7 2 Giovanni Desmanich azonban nem sokáig örülhetett a vissza-I nyert tisztének, mert még 1652 decemberében Lippán meghalt.73 Desmanich halála után a temesközi misszió szétesett. (A még a jezsuiták által idehívott világi papok temesközi missziója az ottani bosnyák ferencesek ellenében — akikhez a hívek ragaszkodtak —, nem lehetett sikeres, a prefektus, Don Luca Diodati 1655-ben el is hagyta a Temesközt és egy megüresedett, nyugodtabb és jobban jövedelmező szerémségi plébániára távozott).7 4 Miután Desmanich meghalt, a missziózó bosnyák barátok részint elhagyták a missziót, részint pedig a rendi fegyelmet felmondva önállósították magukat. Karánsebesen Barcsay bánra támaszkodva két boszniai ferences, a Krassóvárról átjött Antonio Suglich és a nyilván származása miatt általában csak a Görögként emlegetett Antonio Via a Bulgáriából idejött világi pap plébánost, Giacomo Huomodeit kiszorítva látták el a papi teendőket. Később azonban ők is összevesztek, és Antonio Via Kaj ránsebest elhagyva vándormisszióra indult, illetve — ellenfelei szerint — kóborló életet kezdett.75 A harmadik bosnyák ferences, Andrea Stipanchich Lippán önállósította magát, mondván, hogy a lippai templomot ő építette (ez igaz is volt), ezért itt az • övé a kegyúri jog (!). A lippai törökök támogatták Stipanchichot, a lippai hívek 69 APF SOCG Vol. 218. Fol. 344. К. Zach: De bosnische Franziskanermission... 65. 70 APF SOCG Vol. 417. Fol. 459/r-v. + 466/r-v. Vol. 53. Fol. 5/r-v. Vol. 218. Fol. 179. 71 APF SOCG Vol. 218. Fol. 343. 373/r-v. 403. 404. 408. 409. Don Luca Diodati Boszniában született, majd a loretoi Collegio Illirico-ban, a horvát nyelvű világi papok itáliai iskolájában tanult. APF SOCG Vol. 310. Fol. 56-57/v. Josip Juric: Ilirski Kolegij u Loretu (1580-1860) Vrela i prinosi (Sarajevo) 13 (1982) 23-60. 72 APF SOCG Vol. 218. Fol. 404/r-v. 215. 20. 73 APF SOCG Vol. 218. Fol. 435/r-v. Kolozsvári Bertalan szegedi gvárdián (korábban Fulgenzio a Jesi segítőtársa az erdélyi misszióban) tanúsítja, hogy a szalvatoriánus rendtartomány provinciálisa, Szegedi Ferenc utasítására vizsgálatot tartott, hogy hol lehet Giovanni Desmanich misszionárius, de sehol sem tudtak róla. Ezért elindult Erdély felé, és a temesközi Papdon megtudta a belgrádi vikáriustól, hogy 1652. december 11-én Lippán meghalt, ezért nem jelentkezett. 74 APF SOCG Vol. 218. Fol. 20. 215. 3/r-v. 16-17. 45. SOCG Vol. 310. Fol. 56-57/v. 75 APF SOCG Vol. 218. Fol. 407/r-v. 410/r-v. 1/r-v. 2/r-v. 16-17.
