Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
768 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY vagy legalábbis egy részük azonban ellenséges volt iránta, és ezért Boszniából, az olovoi kolostorból egy másik ferencest kértek a papjuknak: Giovanni Desmanich ugyanis a halálos ágyán megeskette a lippai híveket, hogy világi papot nem fogadnak el plébánosnak, hanem csak bosnyák ferencest.76 1658-ban a II. Rákóczi György erdélyi fejedelem megbüntetésére érkezett török csapatok feldúlták és elfoglalták a Temesköz keleti felét is, Karánsebes, amely eddig erdélyi területen feküdt, mostantól a török hódoltság része lett, a jezsuiták egykori kollégiumába beköltözött a török kádi. A török-tatár hadak elsöpörték a temesközi missziót, a háború elérte a misszionáriusokat is: 1661-ben Antonio Suglich nemcsak arról számolt be a VII. Sándor pápának, hogy a háborúban mindenét, még misénél használt kelyhét is elvesztette, de arról is, hogy szerzetes létére a keresztény hadak táborába szállt, buzdította őket a török elleni harcra, fegyvert fogott és maga is több „hitetlent" megölt.77 Ahogy a török hadak elvonultak, a végveszélybe került temesközi misszió újjászervezését a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosai a már említett bulgár Paolo da Cinquefonti obszerváns ferences szerzetesre bízták, mint új misszióprefektusra, aki 1659. októberében érkezett meg négy ferencessel Lippára. 1664-ben azonban Paolo da Cinquefontit megválasztották a bulgár kusztódia őrének.78 Ugyanekkor — mint a belgrádi püspök, Matteo Benlich jelentéséből tudjuk, — a • régió központja, Temesvár keresztények lakta külvárosában két boszniai ferences , látta el a híveket.79 Paolo da Cinquefonti javaslatára nevezte ki 1667-ben a Hitterjesztés Szent I Kongregációja Giovanni Braenovich a Derventa bosnyák ferencest, korábbi szarajevói plébánost, majd a bosnyák rendtartomány titkárát a temesközi misszió viceprefektusának. Derventa a következő évben meg is kezdte itt a térítőmunkát, és hét év alatt — a saját jelenése szerint — 620 embert keresztelt meg, köztük 1 sok felnőttet is. Kiszabadított a törökök fogságából három magyar katolikus rabot, továbbá egy rab fiút, akit már éppen Nagyváradra vittek a törökök, hogy körülmetéljék, míg négy katolikus fiatalembernek, akik már át is tértek az iszlámra, segített, hogy visszaszökjenek Erdélybe.8 0 Lippán Bernardino Volascich da Piombo, a boszniai Olovo kolostorából származó ferences kezdett missziót, miután legyőzte az immár majd két évtizede itt dolgozó, ám önmagát elöljáróitól mái- régen önállósított Andrea Stipanchich ellenállását.81 Stipanchich csak nagyon nehezen hagyta magát meggyőzni, végül azonban mégiscsak elhagyta a missziót, és visszahúzódott egy parasztházba, miután 76 APF SOCG Vol. 218. Fol. 97. 406/r-v. 409. 410/r-v. 1/r-v. 2/r-v. Stipanchich 1658-ban Fra Bernardino Volascich lippai misszionárius segítségével kapott ugyan egy levelet a boszniai provinciálistól, hogy megerősítik a lippai házfőnöki tisztében, de kapcsolata a boszniai rendtartománnyal elég laza volt, - igaz, a boszniai provinciális még mindig szívesebben látott egy engedetlen bosnyákot, mint bulgár misszionáriusokat Lippán. APF FV Vol. 6. Fol. 113.-119. 77 APF SOCG Vol. 310. Fol. 173. 175. 189. 78 Apr FV Vol. 6. Fol. 204. 117-119. 79 Acta Bosnae... 510. APF SOCG Vol. 306. Fol. 64-67/v. 80 APF SOCG Vol. 427. Fol. 275-276/v. APF SC Ungheria-Transilvania Vol. 2. Fol. 8. 20. 49. 84. 94-95/v. 121. SOCG Vol. 481. Fol. 235. Relationes... 212-225. 81 APF FV Vol. 6. Fol 111-112.
