Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Borián Elréd: Lippay érsek és Zrínyi Miklós politikai vitája a jezsuita történetíró Kazy Ferenc alapján 913
930 BORIÁN ELRÉD lettel úgy döntöttek: nincs elég idő ennek a megvitatására. Az örökletes király ellen ugyanis később gyűlölet támadhat, és az utódok elítélhetik a döntésüket, hogy hűtlenség nélkül nincs mód kilépniük e kötelékből (laqueus). Megjegyzésre méltó, hogy a laqueus szót csapdának is lehet fordítani. A jezsuita történetíró az országgyűlés ellentmondását fogalmazza meg diplomatikus módon. Úgy véljük, hogy a historikus valójában Lippay prímás érvelését örökíti meg az utókornak. De 1655-ben az örökletes királyság felvetésének nem is volt igazi realitása, lehetséges, hogy az MRH-t csak azért írták, hogy megakadályozzák az erdélyi tervet, Zrínyi nádorságát, és közvetve a politikai status quo megváltoztatásának kísérletét, vagyis a protestáns nemzetközi összefogás magyarországi támogatását. Az országos rendek felháborodtak az örökletes királyság gondolatán, és a protestáns rendek is szinte egyöntetűen megválasztották Wesselényit, aki nem volt hajlandó együttműködni II. Rákóczi György fejdelemmel. Ahogy megváltozott és újra testvérivé vált Zrínyi és Lippay érsek kapcsolata, úgy említi Kazy Ferenc egyre gyakrabban a hős hadvezért, akit annalesében többször is határozottan megvédett Montecuccoli és Franz Wagner bírálataitól. A nagyszombati egyetem történetében az 1663-64. év eseményeinek felsorolásánál Zrínyi Miklóst már „incomparabilis Heros"-nak, vagyis „páratlan hősként" dicsőíti.49 Ez a megítélés megegyezik Lippay primás 1663 júliusában kelt levelével, amelyben „dих optimus"-nak, a legkitűnőbb hadvezérnek nevezi a horvát bánt.50 Kazy Historiáját már a Wesselényi-összeesküvés után írta, amelyet lényegében a vasvári béke váltott ki. Lippayt ez a békeszerződés nagyon bántotta, fennmaradt egy levele a Kaprinai-gyüjteményben, amelyben a jezsuita tartományfőnöknek magyarázza, hogy miért nem akar elmenni a bécsi megbeszélésre.5 1 A nádorválasztáskor Kazy valóban nem írja le Zrínyi nevét, de ez nem a megvetése jele, hanem a későbbi megbecsülés miatti hallgatás. Nem akarta az érsek és a bán közötti feszültséget felemlegetni a későbbi barátságuk, szövetségük tükrében. A Wesselényi-féle szervezkedésről sok mindent tudhatott az érsek. Végkifejletéről a jezsuita historikus részletesen beszámol, és főként a megvalósíthatatlan terveket szövő protestáns Vitnyédyt hibáztatja. A felségsértés és a töröknek való alávetettség gondolata éppúgy nem tetszhetett Kazynak, mint a megtorlás: a lefejezések, illetve a nádorság és az Aranybulla ellenállási záradékának eltörlése. Talán erre utal az 1655. évi országgyűlés nádorjelölését kommentáló Kazynak egy figyelemre méltó mondata. A négy jelölt megnevezése előtt ezt olvashatjuk: „Ez még nem az az idő volt, amelyben a legősibb méltóságot felfüggesztve az államforma a rendek akarata ellenére kívülről megváltoztatott volna, nehogy harag támadjon azokban, akiknek kedvező jóindulatára Lipótnak, a királyság várományosának szüksége volt."5 2 Ez világos beszéd az örökletes királyság ellen. Híven 49 Kazy Ferenc: História Universitatis Tyrnaviensis, 1738. 131. 50 BEK, Hevenesi-gyűjtemény, Tomus XVI. 50. tétel. 1663. júl 15. Pozsony. Litterae archiepiscopi Strigoniensis Lippay ad aliquem (Trinkelium?) ratione belli Turcici, datae. A levél elején az derül ki: Lippay megtudta, hogy a török nem Zrínyi vára ellen támad. Az idézet így van szó szerint: „contra Zrinium, duce optimo". 51 BEK, Kaprinai-gyűjtemény B. Tomus XVI. 55. tétel. 1664. 19. oct. Posonii. Litterae archiepiscopi Strigoniensi, ad P Trinkelium S.J. datae, cur ad consultationem Viennam ascendere nolit. 375. 52 Kazy: História Regni Hungáriáé, id. kiad., 175.
