Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
90 PÁLOSFALVI TAMÁS A megállapodás, amely sem datálva, sem megpecsételve nincs, nyilvánvalóan informális jellegű volt, és Hunyadinak még el kellett fogadtatnia az ország „közvéleményével". Az ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy a pontok túlnyomó többsége a Cilleiek érdekeit szolgálta: kezükön hagyta a bánságot, a zágrábi püspökséget és az elfoglalt várakat is. Hunyadinak közvetlen haszna nem származhatott belőle, hosszú távon viszont joggal remélhette, hogy az hozzájárul hatalmának megerősödéséhez. Először is azért, mert érdekszférája a Tiszától keletre terült el, sem birtokok, sem familiárisok nem kötötték Szlavóniához, s így könnyebben lemondhatott a tartomány fölötti befolyásáról. Másodszor, mivel a Cilleiek és Frigyes elleni hadjáratai meggyőzték arról, hogy nyugaton nem számíthat katonai babérokra, hírnevének és azáltal hatalmának gyarapítását csak a Balkánon és a török elleni harcban kereshette, ehhez viszont arra volt szüksége, hogy nyugaton és délnyugaton a háta biztosítva legyen. A Cillei-Hunyadi házassági kapcsolat ráadásul a Brankovicshoz fűződő viszonyát is megjavíthatta volna, márpedig a despota jóindulata a sikeres török elleni fellépés elsőszámú feltétele volt. Vegyük most sorra, hogy mi valósult meg a szerződésből, és mikor. Ami a szlavón bánságot illeti, természetesen abból kell kiindulnunk, mikor és kik címezik a Cilleieket szlavón bánnak, és mikor indul újra a nevükben a rendszeres bírósági tevékenység a szlavóniai törvényszékeken, mert az nyilvánvaló, hogy ők magukat mindvégig szlavón bánoknak tekintették.26 4 A helyzetünk még így sem könnyű, mert az 1446-os helyzet meglehetősen zavaros. Amikor Ciliéi Ulrik 1446. október 13-án (Ciliiben) familiárisának adományozza a Körös megyei Dobowcz-on álló kúriáját, szabályszerű iktatásra utasítja a zágrábi káptalant és a báni embert, és az esetleges ellentmondókat a körösi székre, vicebánja és körösi ispánja elé rendeli idézni.26 5 Bár a káptalan válaszát nem bírjuk, ez alapján valószínűnek tűnik, hogy a Cilleiek vicebánja a bánok hivataltól való megfosztása után is tovább működött, mert nehéz elképzelni, hogy Ciliéi egy nemlétező törvényszék elé idéztetett volna. Ugyancsak nehezen feltételezhető, hogy a Cilleiek által megszállt Zágrábba Székely János bán saját ispánt állíthatott volna. Tény egyébként, hogy Székelynek sem albánjairól sem ispánjairól nincs tudomásunk.266 Ugyanakkor hatalma egyáltalán nem volt névleges, mert 1446. október 2-án Izdencen a szlavóniai nemeseknek legalább egy részével tartott gyűlést.26 7 Úgy tűnik tehát, hogy 1446. májusától 1447. elejéig egyfajta kettős hatalom működött Szlavóniában: a hivatalos (vagyis az országnagyok által elismert) bán, Székely János és az önmagukat bánnak tekintő (de az országnagyok által el nem ismert) Cilleiek egyaránt gyakorolták a báni jogokat az uralmuk alatt álló területeken. 264 PI: Rosenberg IV 461. (Cilii, 1446. feb. 16.); DF 231219. (Cilii, 1446. feb. 20.); DF 233189. (Cilii, 1446. okt. 13.); DL 94478. (Bécs, 1447. feb. 26.). Valamennyi felsorolt adat Ciliéi Ulrikra vonatkozik. ил 233189, DF 275152: „in presenciam vicebani et comitis nostri Crisiensis in sedem nostram Crisiensem" 266 Engel P.: Archontológia I. 21. DL 103615: „magnifico Johanne Zekel de Zenthgywrgh... pro certis tractatibus statum et comodum huius regni concernentibus unacum regni Sclavonic nobilibus in opido Zdench existente causasque quorumlibet litigancium justo juris tramitte (sic) discuciente".
