Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két szakasza 881
906 BUZA JÁNOS garasok nem forogtak együtt a pénzrontás végéig. A gyakorta újnak nevezett polturák — illetve mindazok a krajcárértékű és hasonló kipper-veretek, amelyeket téves gyűjtőnéven polturáknak hívtak — devalválására 1623 tavaszán került sor. Alsó-Magyarországon16 8 és az Erdélyi Fejedelemségben 1623 hűsvétja (április 16) volt a határidő, Felső-Magyarországon pedig az 1623 február-márciusi kassai gyűlésen tették le az oly, brigai, stb., polturákat. Az öt pénzes garasok forgalmi szerepe ezt követően növekedett meg, Alsó-Magyarországon II. Ferdinánd pozsonyi, Felső-Magyarországon és Erdélyben pedig Bethlen kassai, munkácsi és nagybányai inflációs ötdénárosai lettek a pénzrontás leggyakrabban emlegetett megtestesítői. A Közép-Európát sújtó infláció ideje Magyarországon 1619 és 1626 közé tehető, e nyolc esztendő azonban nem alkotott egységes egészet. Nem lehet azt mondani, hogy folyamatos pénzértékcsökkenés jellemezte, s mindvégig ugyanazok a veretek voltak a monetáris válság hordozói. Az infláció tartama legalább két szakaszra osztható, amelyek közül az első, vagy hosszabb 1619-től 1623 tavaszáig, illetve a második, vagy rövidebb szakasz 1623 tavaszától — az átmenetinek tekinthető — 1626. esztendő közepéig, végéig terjedt.169 Az 1625. évi országgyűlés törvényhozási szempontból mérföldkőnek bizonyult, de az új, immár értékálló170 pénzek bevezetése időt igényelt, amely jócskán belenyúlt a következő esztendőbe. Gazdaságtörténeti szempontból a pénzrontás idejének két szakaszra osztása nem pusztán a periodizáció miatt, hanem azért is fontos, mert azt nyomatékosítja, hogy viszonylag rövid időn belül, alig két esztendő különbséggel kétszer csapolták meg a lakosság pénzvagyonát; először akkor, amikor az ún. polturákat négy helyett egy, másodszor pedig akkor, amikor az öt pénzes garasokat Felső-Magyarországon másfél, Erdélyben pedig csak egy dénárért váltották be.17 1 Az inflációs veretek — a rossz hangzású, kölcsönzött szakkifejezés szerint a kipper-pénzek — többször is megmérettek. Először akkor, amikor még ismeretlen, új pénzek voltak, s árfolyamukat magyar dénárban kellett meghatározni; másodszor pedig akkor, amikor már silányságuk ismeretében kényszerárfolyamukat állapították meg magyar dénárban; végül harmadszor akkor, amikor mérlegre tették a nagyobb mennyiségben fennmaradtakat, s fontjukért sem adtak már sokat. Az utóbbiakra számos példát nyújt Szegedi István hagyatékának jegyzéke, amely — az 1625. évi XL. törvénycikkben megállapított pénzértékviszonyoknak 168 Szilágyi János (= Joannes Zilagy) 1623 nyarán Nagyszombatból Pozsonyba küldött levelében azt írta, hogy „itten és főképpen Nyitra vármegyében az császár és egyéb új polturáknak semmi keletek nincsen, mivel moneta Hungarica és antiqui grossi currens." 1623. jún. 22. Archív mesta Bratislavy (=Pozsony város levéltára) 9618/N. 2532. E forrás másolatát Stefan Kazimír: Inflácia na Slovensku v rokoch 1619-1625. Numismatické Listy XXXI (1976) 147. c. tanulmánya nyomán — a fiatalon elhunyt — Dr. Peter Lebovic küldte meg számomra. 169 Bethlen 1627-ben örömmel írta, hogy „Erdélyben még az emlékezete is kiveszett a rossz polturának" Imreh: A fejedelmi 75. 170 ,Jillandó értékű aprópénz," vö.: Huszár: Habsburg-házi 57. 171 A kétszeri beváltási kényszer a már többször idézett kortársi feljegyzésből is kitűnik, noha a memoriale szerzője 1622 és 1626 között nem különítette el az esztendőket: „így azért Bányára vitték, akinek gazdag polturája volt, és garast kelle belölle veretni, de az is nem volt jó.", illetve „És amely garast öt pénzbe kibocsátott vala, egy-egy pénzbe vették bé a cementre." Marosvásárhelyi Nagy Szabó: 234 -235.
