Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két szakasza 881
AZ 1620-AS ÉVEK INFLÁCIÓJÁNAK KÉT SZAKASZA 903 az ott lakók is megismerkedhettek Bethlen Gábor kipper-garasaival, így a legrosszabbaknak tartott sziléziai veretekkel szintén.14 6 Kortársi vélemény szerint „mind garassa, mind polturája apró és igen rezes volt - úgy vettem eszembe, hogy három lótos is szűkön volt.'" - írta a fejedelem gyakran idézett heves bírálója.147 Bethlen sziléziai pénzeinek silánysága a kibocsátási hely lezüllesztett pénzértékviszonyaival állt összhangban. így pl. a magyarországi pénzforgalomban helytelenül polturáknak vélt sziléziai 3 krajcárosokról tudjuk, hogy csupán 2 latosak148 voltak, ennek fényében elmondható, hogy a „három lótos is szűkön volt" - csaknem pocskondiázással felérő kortársi — vélemény még szépítette is a valóságot. Nem meglepő tehát, hogy 1625-ben Kassán senki sem akarta elfogadni azt a 440 forintot, amely „oett penzes Garasul Opolia Garas" formájában maradt a végrendelkezőnél.14 9 Jelentősebb tartozások törlesztését persze kassai garassal sem tartották kívánatosnak a hitelezők, pl. a már ismert Almási Istvánt Kassa város tanácsánál panaszolta be adósa, mert nem vett fel „kassai garas pénzül" 1700 forintot. i50 Addig, amíg Felső-Magyarországon és Erdélyben a kassai, munkácsi, nagybányai és sziléziai ötdénáros garasok silánysága miatt elégedetlenkedett a lakosság, Alsó-Magyarországon főként a pozsonyi garasok okoztak súlyos zavarokat a pénzforgalomban. Az 1623 végén felállított verde15 1 produktumai láttán az élénk közvetítő kereskedelmet folytató komáromiak emelték fel szavukat, mert — mint írták — „őfölsége garasának napról-napra való kisebbítése és alább-alább szállítása miatt" semmilyen árucikkhez nem jutottak a Dunántúlon. Főként a bort nem adták aprópénzért, hanem egész tallért, aranyat, illetve régi jó váltópénzt követeltek az eladók.15 2 Miközben a jó pénz szűkössége miatt számos panasz 146 Huszár: Az Erdélyi 15. 147 Marosvásárhelyi Nagy Szabó: 234. 148 Friedensburg: Schlesiens 129. 149 Szegedi István testamentuma. Kassa, 1625. dec. 3., Kassa v. lt. A. S. Fasc. S - Szegedi, Nr. 41. 150 Süteö Borbála ismételt kérvénye, Kassa, 1625. jan. 19. Kassa v. lt. Suppl. H. 2. Másutt is megfigyelhető az adósságok rendezésére irányuló törekvés: ,Дг adósok, aki másnak igen régi adóssággal adós volt, ugyan erővel megadta olyan garassal s arannyal is, nem várta, hogy a nap elé jöjjön." — jegyezte fel az éles szemű erdélyi kortárs. Marosvásárhelyi Nagy Szabó: 235. Abauj vármegyében több nemes kért jogsegélyt, hogy szolgabírói segédlettel rendezhesse tartozását. Viszszatérő elem a jegyzőkönyvekben a hitelezőnek címzett felszólítás: „adja okát, miért nem veszik fel ő kegyelmek az pénzt." 1623. jan. 10. és máj. 8-a közötti esetek. Abauj megye közgyűlési jegyzőkönyvei 1619-1632. p. 80-106. A hirtelen támadt pénzbőség egyeseket a zálogbirtok mielőbbi kiváltására ösztönzött, pl. Győr vármegye közgyűlése 1623. jan. 27.-i közgyűlésén Ostffy Erzsébet asszony több részbirtokot követelt vissza 600 forint letétele mellett.. Geesényi: Győr vármegye 47. 151 A pozsonyi verdét az a hazai szakirodalomból ismert, hírhedt Balthasar Zwirner vezette, aki egyike volt azoknak, akiket a rossz pénzek miatt felbőszült boroszlói tömeg akasztófára kívánt juttatni, vö.: Friedensburg: Schlesiens 49-50. Pozsonyban elsősorban garasokat, kisebb mértékben pedig dénárokat vertek. Huszár: Habsburg-házi 35., 63-64., Stefan Kazimír: Mincovanie v Bratislave v 17. a 18. storoci. Numismatické Listy XXXV (1980) 100-108., Győr vármegyében már 1623 szept. 2-án hírül adták, hogy kötelező lesz a pozsonyi pénzek elfogadása. Geesényi: Győr vármegye 60-61. 152 Takáts Sándor: Pénzeink értékéhez 1624-ben. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1900. 32. 153 „sőt az minemű pénzzel élünk, el sem akarják venni, hanem apró magyar pénzre erőltetnek bennünket, melyet mi csak hírrel hallunk ez helyen." — Győr vármegyei törvényszék, 1623. szept. 16., illetve: Mivel szűkében vannak a Jó pénznek," az 1623. évi adó behajtására sem került sor. — Győr vármegyei törvényszék, 1624. febr. 10., ezek után a megyei közgyűlés 1624. március 8-án
