Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
86 PÁLOSFALVI TAMÁS két vajda szövetséget kötött egymással, Frigyessel megerősíttették magukat vikáriusi hivatalukban, s (nyilván László király nevében) olyan felhatalmazást kaptak, hogy maguk dönthessenek a hivatalok betöltéséről.239 Ezt a veszedelmes duumvirátust akarta megbontani Hédervári nádor intrikáival, sikertelenül. Törekvéseinek eredménytelenségét mutatja, hogy a fehérvári gyűlésen Hunyadi kieszközölte Újlaki jelöltjének, Debrentei Tamásnak jelölését arra az egri püspökségre, amelyet Rozgonyi országbíró tartott elfoglalva, s melyre a nádor Rozgonyival közös jelöltje Hédervári László pannonhalmi apát volt.240 Ilyen előzmények után került sor arra a bosszúhadjáratra, amelyet az országtanács megbízásából Hunyadi János mint kapitány (tamquam capitaneus)241 vezetett a Cilleiek ellen. Hunyadi seregével, melynek tagjai közül csupán Hunyadi néhány familiárisát ismerjük,24 2 március közepén indult el Fehérvárról, de nem a perjelség várainak visszafoglalására, nem is a Tallóciak elrabolt javainak viszszaszerzésére, hanem egyenesen a grófok stájerországi törzsbirtokai ellen. Útvonalát a Cillei-krónika révén rekonstruálhatjuk,24 3 amelyet itt, legalábbis néhány ponton, az okleveles adatok is igazolnak. Varasd felégetése után Ankenstein érintésével tört előre Feystritz (a mai Slavonska Bistrica) felé, amelyet ostrom alá vett, közben azonban Székely Jánost a Cilii környéki falvak dúlására küldte.' Ekkor, úgy tűnik, fegyverszünet jött létre a Feystritz-et védő Vitoveccel, amelynek örve alatt a magyar sereg visszafordult, majd Pettaunál átkelt a Dráván, végigdúlta a Muraközt, egészen Légrádig; itt Hunyadi délnek fordult, elfoglalta Kapronca mezővárost, ahol újabb fegyverszünetet kötött a nyomában haladó Vitoveccel. Ezzel Hunyadi a hadjáratot befejezettnek tekintette, de nem hagyott kétséget afelől, hogy azt újabb lépésnek tekinti a központi hatalom megszerzése felé vezetői úton: 1446. május 10-én Kaproncán kiadott oklevelében ugyanis megszokott cí-| meit kiegészítette a „Magyar és Szlavónország kapitánya és általános helytartója" titulussal,244 amelynek már az égvilágon semmi köze nem volt az 1445 májusában létrehozott kapitányi jogkörhöz. Hogy nemcsak Szlavónia, hanem a vránai per-j jelség urának is tekintette magát, mutatja, hogy egy olyan birtokot erősített meg Bocskai László birtokában, amelyet Tallóci Matkó azzal a feltétellel adományozott Bocskainak, hogy az hadjárat esetén két lándzsával köteles szolgálni a perjelségnek. Önmagára ruházott hatalmánál fogva Szlavónia, Horvátország és Dalmácia bánjává nevezte ki rokonát, Szentgyörgyi Székely Jánost,24 5 majd hadseregével és a kormányzóválasztás kész forgatókönyvével vonult Pestre. 239 1446. február 22-én Újlaki mint viearius et capitaneus regni Hungarie generalis erősíti meg a Gersei Petők kegyűri jogát (!) a vasvári káptalan fölött (DL 93002.). Ez ugyancsak nehezen összeegyeztethető a kapitányok limitált hatáskörével. Aeneas levelét 1. FRA 11/67. 25. 240 DL 102498. 241 Fejér. Genus 92. 242 Bátori Lászlót (DF 260756.), Roskoványi Antalt (DL 90889.) és Csapi Mátyást (DL 13962.) 243 Krones: Chronik 103-106. 244 Johannes de Hwnyad wayvoda Transsilvanus Siculorumque et Themesiensis comes, banui Zewriensis regnorumque Hungarie et Sclavonie capitaneus ac vicarius generalis: DL 33324. 245 Székely első báni oklevele 1446. június 12-én kelt Kaproncán (DL 44418.), ami nyilvánvalóví teszi, hogy nem vett részt a kormányzóválasztó országgyűlésen, hanem Hunyadi hátrahagyta Szia vónia biztosítására. Ez egyben azt is jelenti, hogy Hunyadi saját hatáskörben nevezte ki bánná.
