Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849

876 SZOMMER GÁBOR úticél, hanem Annám („Kokinkína"), méghozzá bérelt hajón. 1614-ben indult útnak Peacock és Carwarden közel 3000 taelnyi áruval. A szállítmány jelentős része angol és kambajai szövet, elefántcsont, valamint kb. 1000 taelnyi pénz volt. Az utazás a­zonban balul sikerült: érkezés után mindkét angol meghalt. így aztán hiába ment jól a kereskedés, az eladott áruk ellenértékét nem sikerült visszaszerezni.137 A következő évben már saját hajóval, az időközben vásárolt Sea Adventure­rel indultak el az angolok. Ekkor már a szállítmány értéke is jóval nagyobb volt: majdnem 6000 tael, amiből 5000 ezüst volt, a maradék pedig kambajai szövetben, fegyverben és hadcikkekben.138 Ez alkalommal az időjárás szólt közbe: csak a Ryukyu-szigetekig sikerült eljutniuk, így ez az utazás is ráfizetéssel végződött. A kudarcok ellenére az angoloknak tovább kellett próbálkozniuk. A követ­kező években a Sea Adventure többször indult Ajutiába. 1616-ban a rakomány értéke kb. 3000 tael volt. (Ebből 2400 pénzben.) Ez az út volt a legsikeresebb: érkezés után annyi árut sikerült beszerezniük, hogy a hazaútra két másik hajót kellett bérelni. Az angolok kb. 3200 piculnyi szappanfát és közel 10.000 szarvas­bőrt hoztak haza, ami Ajutiában 5200 taelbe került, Japánban viszont ennek két­szereséért lehetett eladni.139 1617 ismét sikeres év volt: a hajó 3000 tael áruval ismét Ajutiába ment és onnan a korábbihoz hasonló termékeket hozott (2500 picul szappanfa és 5000 szarvasbőr). A következő próbálkozás azonban újra ku­darcot hozott: a viharok miatt Eaton (a kiküldött kereskedő) csak jókora kény- 1 szerszünet beiktatása után jutott Ajutiába, ám hajója annyira megrongálódott a viharok miatt, hogy újat kellett vásárolnia, ami a haszon nagyobb részét elvitte.14 0 A „Sziámba" indított utazások mellett hamarosan új úticél is feltúnt: ismét „Kokinkína". Lassan tisztázódtak a két angol kereskedő halálának körülményei is, így egyre biztonságosabbnak tűnt fel a terület. Emellett nagy angol remények voltak, hogy innen végre jelentős mennyiségű selymet lehet szerezni. 1617-ben Adams hajóján 2000 tael értékű pénzt és Japánban eladhatatlan árut vitt Sayers. Az út mérsékelt sikerrel járt volna, ám Sayerstől a pénz jelentős részét kicsalták. A következő évben a széljárás miatt nem volt sikeres az utazás, majd 1619-ben ismét kismértékű sikert hozott. A hollandok is igen alapvetőnek tartották a térséggel folytatott kereskedést, ezért nagy energiákat fektettek bele. Az angolokkal szemben ők inkább Patani kikötőjét látogatták. 1614-ben egy hajójuk érkezett innen, jelentős mennyiségű selyemáruval és viasszal.14 1 A következő években a hollandok egyre több vállal­kozást indítottak: 1615-ben két hajó érkezett (mindkettő Pataniból) 43 picul nyers­selyemmel, 2500 picul viasszal és 1190 cápabőrrel, összesen kb. 32.000 guilder értékben. 1616-ban ismét két hajó jött Pataniból, valamint egy Ajutiából. A rako­mány 5488 cápabőrből, 37.397 szarvasbőrből és 6114 picul szappanfából állt.142 137 A Kokinkínába küldött rakományt Id. Foster, William (ed.): i.m. 2. kötet 5., 68., 197. 138 Foster, William (ed.): i.m. 2. kötet 233. 139 Foster, William (ed.): i.m. 5. kötet 18., 19. A cikkek Japán-beli árait Id. Foster, William (ed.): i.m. 4. kötet 22. 140 Az 1617-es rakományt ld. Massarella, Derek: i.m. 203. Az 1618-as utazásról Cocks ír: Cocks, Richard: i.m. 2. kötet 36. 141 Floris, Peter: i.m. 35. 142 Massarella, Derek: i.m. 178., 179.

Next

/
Oldalképek
Tartalom