Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
ANGOL-HOLLAND KERESKEDELMI VERSENGÉS JAPÁNBAN 875 demes fenntartani a telepet. Cocks így ír 1620 elején: „Napról napra fogy bennem a remény, hogy Japánban bármi hasznosat lehet cselekedni, kivéve, ha sikerül biztosítani a kereskedést Kínával. "131A közvetlen kapcsolat létrehozására szükség volt, mert a többi telepre kevéssé lehetett számítani a selyem beszerzésében. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a patani és ajutiai telep e téren nem váltja be a hozzájuk fűzött reményeket. A korábban feltételezettnél jóval kevesebb selyem érkezett Kínából, mennyisége pedig évenként nagy ingadozásokat mutatott. Ekkor az angol kereskedők között felmerült „Kokinkína", mint lehetséges selyemellátó terület132 , ám egy utazás (1617-ben) szertefoszlatta a tűlzott reményeket. A japán telep helyzetét nehezítette, hogy az indokínai telepek Bantamba is küldtek selymet, aminek nagyobb részét onnan továbbküldték Európába. A hollandok ebben a tekintetben is az angolok előtt jártak. Ugyan a fentebb említett vidékekről ők sem tudtak túl sok selymet szerezni, ám a kínai kereskedők kifosztása révén ennek sokszorosát tudták biztosítani. Az elfogott hajók számát nehéz pontosan megállapítani: az angol kereskedők 10 és 40 közé teszik.13 3 1617-ben pl. 5 holland hajó érkezett Japánba. „Kettő ezek közül teljesen meg volt rakva selyemmel és a kínaiaktól elvett termékekkel, ami mellett 2 dzsunkájuk is van hasonló árukkal,"13 4 1618-ban a hollandok 600.000 guildert meghaladó értékben 1 hoztak — főleg kalózkodás révén szerzett — kínai árukat Japánba, azonban ebből ) 350.000 guildernyit tovább is küldtek Dzsakartába.13 5 A jelentős selyemkivitel Japánból azt mutatja, hogy a holland vezetőség ekkor még nem ismerte fel az 1 itteni kereskedelem lehetőségeit. A hatalmas haszon mellett a rengeteg zsákmányolt áru lehetővé tette, hogy a hollandok sokkal olcsóbban kínálják termékeiket, hátrányos helyzetbe hozva vetélytársaikat. I Ez a nagyarányú kalózkodás természetesen hamarosan tiltakozásokhoz ve-I zetett. A hollandok mégis tovább folytathatták tevékenységüket, mert a sógun a spanyol, portugál, kínai, és végül az angol panaszok ellenére sem avatkozott be, egészen 1621-ig, a fegyverexport betiltásáig.13 6 Ez azonban a hollandok selyemellátásában nem okozott komolyabb zavart, ugyanis hamarosan sikerült Tajvanon telepet létesíteniük. Az itteni ügynökség felállítása azt jelzi, hogy ekkorra már a holland vezetők is felismerték, mekkora hasznot hajt a selyem Japánba szállítása, így virágzó kereskedelem alakult ki a két sziget között. Ez azonban már a tárgyalt korszakon kívül valósult meg. Az Indokína felé irányuló kereskedéshez az angolok igen nagy reményeket fűztek — nem alaptalanul. A térség felé már régóta indultak hajók a szigetországból, és a hollandok is jelentős hasznot szereztek az ide irányuló utazások révén. Az, hogy a Hetedik Utazás során angol telepek létesültek Pataniban és Ajutiában, tovább javította az itteni kereskedés lehetőségeit. Saris utasításai között az első helyen említi egy dzsunka vásárlását és egy „sziámi" utazás megszervezését. Mivel nem sikerült eladó hajót találni, így 1614-ben nem Ajutia lett az 131 Cocks, Richard: i.m. 2. kötet 309. 132 Foster, William (ed.): i.m. 5. kötet 16. 133 Cocks, Richard: i.m. 1. kötet 260. 134 Foster, William (ed.): i.m. 6. kötet 260. 135 Massarella, Derek: i.m. 255 136 Cocks, Richard: i.m. 2. kötet 178.
