Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 85 E kétségbeesés szülte lépések nyilvánvalóan a váltságdíj előteremtését szolgálták, de közben végleg aláásták a család nagybirtokosi állásának gazdasági alapját. A Cilleieknek ezt a támadását23 6 már aligha lehetett a törvényesség bármiféle látszatával felruházni, s nyilvánvaló volt, hogy nem maradhat megtorlás nélkül. Ehhez azonban egyelőre hiányzott az egységes akarat. Az országnagyok a Székesfehérvárra hirdetett országgyűlést Hunyadi hadjárata miatt kénytelenek voltak 1446. februárjára halasztani, s az előjelek nem voltak túl kedvezőek. Minden jel arra mutat, hogy a két erdélyi vajda, Hunyadi és Újlaki, függetleníteni kívánta magát a többi vikáriustól, és a saját kezébe kívánta venni az ország sorsának irányítását. Újlakiról már Kubinyi András megállapította, hogy ekkoriban „gátlástalan birtokfoglalási tevékenységet folytatott",237 s a Cilleiekkel kötött két szerződés, valamint a Gordovai Fáncsok szlavóniai birtokainak lefoglalása ugyanebbe az irányba mutat. Hunyadi esetében csupán arról volt szó, hogy az évek óta nyilvánvaló hatalmi ambíciók immár minden gáttól megszabadulva törtek elő.238 Ennek fényében nincs okunk kétségbe vonni Aeneas állítását, miszerint a 236 világosan az év utolsó szakaszának eseményeire utal a kormányzó egy 1446. augusztusi oklevelében, amikor azt mondja, hogy a panaszos „hiis preteritis disturbiorum temporibus, quibus comités Cilié regnum Sclavonie subintrando idem igne, préda et gladio vastassent" vesztette el a Körös megyei Praschyowcz birtokra vonatkozó okleveleit (DF 231287.). 237 Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.). Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv. Kaposvár 1973. 8. 238 Ha egymás mellé helyezzük mindazokat a tényeket, melyek Hunyadi hatalmi ambícióit tükrözik, nagyon szépen formált fejlődési ívet kapunk. Hunyadi a jelek szerint már Erdélybe is különleges hatalommal felvértezve érkezett: Ulászló engedélyezte, hogy adományokat tegyen a nevében. Legalábbis ez derül ki a vajda saját okleveléből, amelyben a familiárisainak ad birtokot „a király nevében és annak hatalmával felruházva" (DL 37600.). 1443-ban a gyulafehérvári káptalan egy birtokát .mentesíti a püspöki tized fizetése alól a király, illetve vajdatársa, Újlaki Miklós nevében (in personis serenissimi domini nostri Wladislai regis etc. - DL 28238). 1444-ben megint a király hatalmára hivatkozva (auctoritate regia nobis in talibus concessa) erősít meg egy, a gyulafehérvári káptalan javára tett adományt (DF 277501.). Még ugyanebben az évben valósággal példátlan dolgokat művel a király nevében. Az még rendjén való, hogy Ulászló engedélyével elcseréli Zsidóvárat Solymosért a Guti Ország fivérekkel és Berekszói Hagymás Lászlóval. Minden bizonnyal ugyancsak a király tudtával vesz ki egy egész sereg román nemest az elcserélt vár joghatósága alól és ígér nekik védelmet az új birtokosokkal szemben, természetesen a király nevében. Akkor viszont már bizonyosan nem a király tudtával jár el, amikor kijelenti, hogy mivel ő megvizsgálta e nemesek birtokjogait igazoló dokumentumokat, felmenti őket és utódaikat minden további oklevélvizsgálat alól! Még ennél is tovább megy azonban, és megígéri, hogy ha a Guti Országok és Berekszói nem törődnének bele Zsidóvár tartozékainak megcsonkításába, királyi birtokokból fogja kielégíteni őket. Hogy mindez valóban nem a király tudtával történt, maga Hunyadi árulja el, amikor megígéri, hogy intézkedéseihez megszerzi az azokhoz szükséges királyi jóváhagyást sub sigillo regali (DL 59745.). Mondanunk зет kell, hogy ha Hunyadi idáig jutott Ulászló uralkodása alatt, milyen messzire ment a király halála jtán. Alig érkezett haza a várnai csatából, máris kiváltságokkal ruházta fel a Brankovicstól frissen negszerzett Munkácsot (Engel P.: A szegedi eskü 95.). 1445 áprilisában „megyegyűlésen" vitatta neg a váradi püspökség betöltésének kérdését, és kérte a pápától Vitéz János kinevezését. Elekes L.ajos szerint Hunyadi mint kapitány cselekedett (Hunyadi i. m. 267-268.), s ez az állítás az újabb izakirodalomban is tartja magát (1. pl. Kovács Péter: A Szentszék, a török és Magyarország a Huíyadiak alatt (1437-1490) In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk.: Zombori stván. Budapest, 1996. 102.). Holott világosan láttuk, hogy a kapitányokat csak a pesti országgyűésen jelölték ki, s azok megbízatása egyébként sem terjedt ki az egyházi javadalmak betöltésére, /égül még egy adat: 1445 július 20-án román kenézeket erősít meg birtokaikban regia auctoritate nediante nostro beneplacito perdurante (DL 29480.).
